A Békéscsabai Szakképzési Centrum Zwack József Technikum és Szakképző Iskola, művész pedagógusával, Hevesi Krisztinával az intézmény, pásztor utcai épületében beszélgettünk arról, hogy okozhat-e zűrzavart a globalizáció az emberek gondolkodásmódjában.
– Még mielőtt rátérnénk fő témánkra, hogy jut időd az alkotásra? Ha jól tudom a tavalyi évben elvégezted a rajz és vizuális kultúra mesterszakot, emellett lakberendező is vagy. Az iskolában olyan tárgyakat tanítasz többek között, mint rajz, kirakatrendezés, tervezés, térrendezés, ábrázolási rendszerek, stílus design, anyagismeret. De Budapesten is oktatsz, és mindemellett egyéb fejlesztéseken veszel részt.
– Valóban az egyik legkedvesebb dolog számomra a szabad alkotás. Tulajdonképpen jó időbeosztással megoldható. A képlethez hozzátartozik, hogy sok erőt ad a négy lányom, akik közül a két kisebb még tanul: Lídia első éves egyetemista, Maya pedig jövőre érettségizik és szintén a tervei között szerepel a továbbtanulás. A lakberendezést is nagyon szívesen csinálom, hiszen ebben több lépcsőfokozat van, ha a szakmai kihívásokat veszem alapul. Ha nagyobb cégek bíznak meg, akkor nagyobb konceptuális munka elé nézek. Az ilyen jellegű megbízásokban az adott arculattal kell együtt dolgoznom, ezt nagyon szeretem. Kikristályosodik a tervezői szemléletem, és rendkívüli módon tudom hasznosítani a rajzos előképzettségemet, ami nagy előny ebben a szakmában.
– Objektumokat, beltéri kiegészítőket is tervezel?
– Igen persze! Bútortervezéssel is foglalkozom, hiszen sok esetben szükséges egyedi bútorok létrehozása egy adott térben, vagy akár egy egyedi lámpa megálmodása is ide tartozhat. Amennyiben rendelkezésre áll építészeti alaprajz, akkor az alapján, régebbi épületek esetében felmérés után méretarányos műszaki tervezést hajtok végre, melynek tartalma a berendezési és burkolati alaprajz, világítási-álmennyezeti terv és falnézetek, látványterv. Ehhez jönnek még a konszignációs tervek, vagyis az anyagkalkuláció. A jó terv tulajdonképpen olyan mint zenésznek a kotta, ugyanis az ilyen tervből tudnak később a kivitelezők dolgozni. Emellett belsőépítészeti határokat is feszegetek, világítási terv, falstruktúra kialakítással is foglalkozok.
– Melyik lakberendezési stílus áll hozzád közel?
– Számomra a lakberendezés, olyan mint színésznek a szerep. Ahhoz, hogy jó legyek a munkámban, teljesen át kell éreznem a megbízónak az életstílusát és az ő gondolkodását. Belebújok kicsit a bőrébe, amivel az a szándékom, hogy jól érezze magát. Így félre tudom tenni a saját világomat, mert nem az a célom, hogy elnyomjam a megbízom stílusát, éppen ellenkezőleg. Nem ragaszkodom egy fajta stílushoz. Nagy tervező cégek munkáin gyakran látom, hogy leragadnak bizonyos bevált irányvonalak mentén. A fejlődésnek, az új szemléletek elsajátításának elkötelezett híve vagyok, örülök, amikor friss és egyedi elképzeléseket látok.
– A vizuális nevelés egyik legfontosabb célja, hogy segítse a tanulókat az őket körülvevő világ vizuálisan értelmezhető jelenségeinek megértésében, ezen belül a vizuális művészeti alkotások átélésében és értelmezésében. Miért fontos a diákok életében a vizualitás?
– Nagy szívügyem a vizualitás tolmácsolása. Sajnos az oktatáspolitika nagyon leredukálja annak a lehetőségét, hogy a diákok jobban elmerülhessenek a művészetek világában. Azt gondolom, hogy ez legalább olyan fontos, mint a történelem vagy az irodalom. Ráadásul, rengeteg minden kapcsolódik a művészetekhez, a kultúrához, hiszen ezek összefüggnek. Hangsúlyoznom kell, hogy a művészet elsősorban esztétikai élményt nyújt, másodsorban mondanivalója is van. Tehát értelmezni kell, hogy tudjuk mi mit jelent. Had említsek egy példát. Vegyünk egy filmet mint összművészeti alkotást, amelyben nagyon sok szimbólum lehet elrejtve, és ha ezeket nem ismerjük, nem tudjuk megfejteni, nem fogjuk érteni a filmet. Tehát a vizualitás azért fontos – nemcsak a diákok életében –, mert a gondolkodásunkat is segíti, fejleszti.
– Elmondhatjuk, hogy jelen társadalmunkban sok minden elfogadott, nincsenek igazán erős szabályok lefektetve a designban vagy a lakberendezésben, divatban és még sok mást is említhetnék. Szerinted nem okoz ez különösebb zűrzavart az emberek fejében?
– Valóban, ma mindent lehet párosítani egymással, úgy is nevezhetném ezt a kulturális társadalmi jelenséget, hogy „minden-mix”. Számomra a globalizált világ elsődleges pozitívuma, hogy a különböző kultúrák és irányzatok térben és időben mindenki számára elérhetők és az egyéniségünknek megfelelő módon válogathatunk mindenből. Szerencsére egyre több cég gondolja azt, hogy nem csak a termékük, vagy szolgáltatásuk minősége fontos, hanem az a miliő is, ahová elmegy a szolgáltatásért valaki. Tehát meg kell adni a módját, ez már egy európai elvárás is. A zűrzavarért a szakemberek olyan értelemben felelősek, hogy nekünk kell mutatni bizonyos irányokat a látványvilágban, mert az embereknek nagy igénye van a harmóniára és a jó példákra. Egy szép környezet, egy jól megtervezett enteriőr magasabb szintre emeli az életminőséget, egyszerűen jobb kedvük van tőle az embereknek.
– Mi a helyzet a vizualitásra kevésbé fogékony személyekkel? Őket lehet hatásosan „befolyásolni”?
– Az a tapasztalatom, hogy aki kevésbé fogékony a vizuális ingerekre, kevésbé vesz észre látványos dekorációs elemeket is. Mondjuk az erre való „érzékenyítésben" pont a vizuális nevelésnek lenne nagy szerepe, amit már az általános és középiskolákban kellene kezdeni. Szerencsére az emberek többségének van igénye – ezt említettem is már –, csak gyakran nem ismerik az irányokat, lehetőségeket. Ebben lehet segíteni profi tervezéssel, színvonalas munkákkal. Ez is olyan, mint a televízió, amelyen vannak csatornák, és mindenki maga dönti el, mit szeretne nézni. De ezt csak azután tudja megtenni, ha már tisztában van az adott lehetőségekkel. Úgy gondolom, hogy a művészet és a kultúra mindenképpen fontos a hétköznapjainkban, ez egy „magasabb összszféra”, amelyre szükségünk van a világban. Ez segít minket a nehézségeinkkel szemben. A vizualitással gazdagabbak vagyunk.