– Szeptember elején nyolcadik alkalommal rendezték meg – a Megyenapok folytatásaként – a Vármegyenapot. Mit gondol, mennyire tudja összefűzni egy ilyen rendezvény az itt élőket?
– Közösségépítő szerepe van minden ilyen rendezvénynek. Számos településről jöttek el Békéscsabára, a Vármegyenapra, majd néhány nappal később a közfoglalkoztatási vásárra is. Ez azt igazolja, hogy a vármegye települései érzik a sorsközösséget, az összetartozást, másrészt pedig azt is, hogy célszerű együtt dolgozni, együtt építeni, erősíteni azokat a terveket, projekteket, amelyek kistérségi, térségi, megyei szintűek lehetnek. Sikeresek voltak a rendezvények, mert sok település képviseltette magát, valamint sok csabai és környékbeli látogatót vonzottak Békéscsaba főterére.
– A vásáron elhangzott, hogy egyre kisebb a közfoglalkoztatottak száma, közülük egyre többen kerülnek be az elsődleges munkaerőpiacra.
– Körülbelül tíz évvel ezelőtt indult a közfoglalkoztatás, és néhány évvel később már tizenötezer körül volt a programba bevont személyek száma. Némi hullámzás után stabil csökkenést mutatott ez a szám, ami most négyezernégyszázra tehető. Látszik, hogy – a koronavírus-járvány, a háborús helyzet, az energiaválság dacára – egyre több munkahely van. Békés megyében nem olyan kedvezőek a munkanélküliségi adatok, mint országos szinten, de itt is javuló tendencia figyelhető meg. A vásáron egyébként a nagyfoglalkoztatók is megjelentek, így akár közvetlen kapcsolat is kialakulhatott a munkaerő-kínálat és a munkaerő-kereslet között. A kormányhivatal is ezen dolgozik, s mint látható, eredményesen. Jó volt látni továbbá, hogy melyek azok az – ilyen keretek között is bemutatható – értékek, amelyeket az egyes településeken a közfoglalkoztatás segítségével előállítanak.
– Az elmúlt időszakban ön tárgyalt Palkovics Lászlóval, a Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt. vezérigazgatójával, és Simon Attila János vezérőrnaggyal is a légiipari beruházások ügyében. Szóba került a békéscsabai repülőtér bővítésének a kérdése?
– Beszéltünk erről. A reptér fejlesztése csak az egyik eleme, szükséges feltétele annak, hogy a légijármű-gyártás megerősödjön Békés vármegyében, hisz az Airbus már itt dolgozik, Gyulán. Szó van több olyan fejlesztési irányról, ami azt eredményezheti, hogy Békéscsabán is elinduljon a légiipari gyártás. A kormányzati szándék továbbra is az, hogy a légi gépjárműgyártásnak az egyik központja legyen Békéscsaba és Gyula. Nagyon sok partner került szóba; sok egyeztetést kíván az a folyamat, aminek a végére eljutunk a konkrét fejlesztésig, de dolgozunk ezen. A légijármű-gyártáshoz szükség van speciálisan erre a területre képzett, helyi munkaerőre, szakember gárdára. Mi jó helyzetben vagyunk, mert egyrészt a Békéscsabai Szakképzési Centrumban van légiipari képzés, másrészt pedig a Gál Ferenc Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem együttműködésének köszönhetően mérnökképzés is folyik Békéscsabán.
– A Gál Ferenc Egyetemen is elkezdődött az új tanév, hosszú idő után most ismét sok elsőéves hallgatót köszönthettek. Ezt hogyan értékeli?
– Voltak nagyon nehéz évek a békéscsabai, a Békés megyei felsőoktatásban. Miután azonban a Gál Ferenc Főiskola elkezdte itt a működését, majd a főiskolából egyetem lett, változott a helyzet. Az egyetemmé válás mellett az itteni felsőoktatás előrelépésében annak is volt szerepe, hogy együttműködés jött létre a Szegedi Tudományegyetem és a Gál Ferenc Egyetem között. Bevallom, most kicsit furcsa is volt találkozni a sok-sok hallgatóval. Utoljára talán akkor láttam ennyi embert ott főiskolai tanárként, amikor a személyügyi szervező szak elindult. Ma a békéscsabai campuson zajló három alapképzés olyan tudást ad, amellyel nemcsak jól lehet elhelyezkedni, de jól is lehet keresni. Ráadásul, ha itt Békéscsabán, Békés vármegyében tanul valaki, akkor sokkal több esély van arra, hogy itt is marad, ez pedig roppant fontos lenne.
– Nagy Márton miniszterrel a közelmúltban beszéltek a volt Körös Hotel helyéről is. Sok békéscsabait érdekel, hogy mi lesz ezzel a területtel?
– Amikor miniszterelnök úrral még az előző országgyűlési képviselői ciklusban tárgyaltam, három dolgot kértem a Körös Hotellel kapcsolatban. Egyrészt, hogy vásárolja meg az állam a magántulajdonostól. Ez megtörtént. A következő lépés az volt, hogy legyen lebontva. Ezen is túl vagyunk. A harmadik része a kérésemnek az volt, hogy kerüljön önkormányzati tulajdonba a terület. Ez ügyben tárgyaltunk most Nagy Márton miniszter úrral. Nem szeretném elkiabálni, de annak ellenére, hogy jelen helyzetben térítésmentesen nem igazán ad át az állam ingatlant – itt 1997 négyzetméternyi belvárosi területről van szó – a tárgyalások most abba az irányba mutatnak, hogy az önkormányzat megkaphatja ezt a területet. Persze nyugtával dicsérjük a napot, de a tárgyalás erről szólt. Ha a város megkapja a területet, az önkormányzat felelőssége lesz, hogy mit tud a rendelkezésére álló forrásokból ott megvalósítani. Nagyon sokan szeretnék, hogy az egy zöldterület maradjon, hogy ez milyen egyéb színekkel, funkciókkal gazdagodik, az más kérdés.
