Utóbbit egy kicsit leporoltam, egy kicsit felfrissítettem azért, hogy kellemes élményeket okozzak azoknak, akik nem rendelkeznek egy példánnyal, s kellemes emlékeket ébresszek azokban, akik pedig rendelkeznek egy példánnyal ebből a kimondott csabaikumból.
A Magyarországon működő három nagy társasjáték-kiadó éves szinten nagyjából 365 játékot dob piacra, ami azt jelenti, hogy napi egy jelenik meg. Ebben a túlzsúfolt, elárasztott környezetben nem valószínű, hogy végrehajtható lenne az a bravúr, amit a Stormgames üdvöskéi vittek véghez: megalkották, megvalósították az első békéscsabai, Békés megyei társasjátékot. 2015 decemberében nagy volt az izgalom, hiszen egy igencsak megterhelő folyamat zárult le a grafikai anyagok nyomdába küldésével. A birodalom bajnokából összesen ezer darab készült, a legtöbb helyen mindössze néhány példány érhető el.
Álljon hát itt a hat évvel ezelőtti írás, ami azt is felidézi, milyen volt az első játék. Az alkotók közül többen megszólalnak, Molnár Pál Márton és Kónya László hat évvel ezelőtti gondolatai ma is lelkesítően hatnak.
Szaphrax térde megrogyott a bűzös barlangi troll irdatlanul erős csapásai alatt. A szörnyeteg rejtekhelye túl szűkösnek bizonyult ahhoz, hogy a szarmata harcos kihasználhassa gyorsaságát. A visszacsapó íj ilyen körülmények között inkább csak gátolta a mozgásban, mint hogy előnyt jelentett volna a halálig tartó küzdelemben. A nyílvesszők lepattantak a gorillaszerű monstrum rendellenesen izmos testéről. Lelassították ugyan, azonban nem sebezték meg. Nem volt kiút. A hős lehunyta szemét, teleszívta tüdejét az áporodott levegővel, s közben arra gondolt, vajon hol késik már az a fránya kaszás.
A (ritkán) mosolygós tekintetű, legyőzhetetlen, lovas félistenként ismert Szaphrax néhány hónappal a tragikus történtek előtt ünnepelt figura volt, aki azért indult útnak, hogy a birodalom legtávolabbi zugait is felkutassa, majd legyőzze a szörnyet, aki már csak puszta létével is fenyegetést jelentett népére. Az uralkodó büszke pillantásokkal pásztázta, dús keblű, ringó csípejű asszonyok virágfüzéreket és csókokat dobáltak felé. Veterán harcostársai az utóbbi időben szúrós szemmel, irigykedve tekintettek rá, hiszen a vállalt misszió óriási dicsőséggel és gazdagsággal kecsegtetett.
A végtelenül lomha járású, ámde kegyetlenül erős szörnyeteg tompa nézése, a barlangban terjengő bűz és a karjában lüktető égető fájdalom lesznek utolsó e világi emlékei, gondolta Szaph. Reszketeg kézzel, acélos keménységgel markolta meg a fokost és felkészült a legvégső csapásra. Vértől és izzadtságtól csatakos homloka kisimult, izmai elernyedtek. Elfogadta sorsát. A végzetet lassan, ám annál fájdalmasabban hozó teremtmény az összeroskadt harcos fölé tornyosult, majd pörölyként sújtott le mázsás öklével.
– Baszkura, meg a tücsökraj – kiáltottam fel, hozzátéve: ez a gyökér troll még csak nem is a mitológiai főszörny volt, csupán egy pudvásfogú, hegyi izé.
Vertük a blattot
A fentebb vázolt jelenet egy szimpla szombat délután játszódott le, méghozzá a nappaliban. Az asztalt kártyák, tokenek és – képzeletbeli – vér borította. A játékból nem lehet kiesni, hiszen előfordulhat, hogy még a legkeményebb arc is elbukik párszor (ettől lesz kemény), ezért elégedetten majszoltam a Gaál Zsolti cimbora által hozott rágcsálnivalót. Egy jó társasjáték, úgyis mint közösségi élmény, mindig örömmel tölt el. Az a tény pediglen külön perverz örömet okozott nekem, hogy a „bűzös, pudvásfogú, szőrös talpú szörnyeteget” szeretve tisztelt feleségem, Erdei-Kovács Mariann személyesítette meg.
Nyomatékkal le kell szegelnem, vagyis szögeznem, hogy A birodalom bajnoka elnevezésű mívesen megmunkált lelemény békéscsabai, Békés megyei találmány. Mindig is vágytam egy ehhez hasonló stratégiai táblás játékra, amit szeretettel, kellő gondossággal, következetesen állítottak össze azért, hogy hozzám hasonlóan azok is jól érezhessék magukat, akik korábban az Activity, Monopoly és Gazdálkodj okosan! alkotta rookie-háromszög bűvkörében éltek. Számomra az első BB játékalkalom március 15-én volt (2016-ban), amikor is több mint 7 órát töltöttünk kvázi családilag azzal, hogy alaposabban is megismerjük a Molnár Pál Mártonék által kínált élményeket: a szabályrendszert, a történetiséget, mindent, ami egy jó hangulatú, élvezetes game-hez szükségeltetik.
Az első alkalommal, a borongósra sikeredett nemzeti ünnepen is hárman vágtunk bele, a feleségem, Zsolt párja Keller Hajnalka és jómagam. A három játékos esetében tapasztalt több mint hét órás játékidő első blikkre fárasztónak tűnhet, de aki már látott közelről mondjuk Tarr Béla filmet, az pontosan tudja, hogy az idő bizony relatív tényező. A nagyjából 430 perc olyan gyorsan elrepült, mintha a Jégóriás jeges pukkantása 'fútta volna el. Szívemet a Főnix tüze melengette, hiszen Gyöngyvirágom „Na, végre harc!” felkiáltása bizonyossá tette, a cucc mindenképpen megérte az árát.
Sütöttünk-főztünk, beszélgettünk és közben játszottunk. A szabályrendszer egyébiránt meglehetősen egyszerű, még a hozzám hasonló, újságírói tevékenységben megfáradt csökött agyúaknak is könnyedén értelmezhető, bár a 20 oldal első nekifutásra riasztóan hathat. A leendő játékosoknak mindent egybevetve nincs más dolguk, mint kiszakadni a megszokott mókuskerékből, rászánni az időt, s átadni magukat a nagybetűs társasjáték nyújtotta komplex élménypakknak.
A stuffot, a Stormgames Kft. termékét tervezőként Molnár Pál Márton és Szél Adrián jegyzi. A külső megjelenésért Kónya László, Tikos Péter, Kovács Péter, valamint Cserkuti Dávid felelt. Korrektorként Blahut Zsuzsanna, Gecse Zoltán és Molnár-Rúzsa Krisztina tevékenykedett, s voltak még jó páran, akik tesztelőként működtek közre.
A tervező, szövegező Molnár „Paula” Márton egyébiránt kvázi kolléga, ilyen módon kötelességemnek, sőt küldetésemnek tekintettem felakasztani a hóhért. Ám még mielőtt a vele való beszélgetés következne, jöjjön Kónya László, aki nagy szerepet játszott a játék kivitelezésében, hiszen a fő karaktereken kívül az összes többi elem látványvilágának megvalósítása az ő kompetenciája volt. Laci az A-Team Reklámügynökségnél grafikusként tevékenykedik, s a hobbija nem áll túl távol attól a munkától, amit egyébként is, a mindennapokban végez. A kivitelezésben is szépen látszik az a motívum, hogy a megvalósítást mindenki élvezte, aki részt vehetett benne.
Mint mondja, számára a hobbi kategóriába tartozott egy-egy karakter megrajzolása, de a háttér elkészítése is nagy örömet jelentett. A munkára Nyári Attila ajánlotta be.
– Mit jelentett számodra ez a feladat és honnan merítettél ihletet a megvalósításhoz?
– Tapasztalatszerzésnek is nevezhetem, hiszen eddig még nem csináltam ilyesmit. Mindent egybevetve baromi jó élmény volt részt venni A birodalom bajnoka létrehozatalában. Korábban a Gazdálkodj okosan! jelentette számomra a társasjátékot és nagyon érdekes volt belelátni abba, hogy egy ettől merőben eltérő társas hogyan épül fel. A szabályrendszer is megfogott, valamint a játéktechnikai kérdések is érdekeltek. Elkezdett foglalkoztatni, hogy milyen egyéb táblás játékok vannak.
Az ihletről szólva elmondható, hogy számos hasonló típusú termékből merítettem az alatt az időszak alatt, amíg a BB-vel foglalkozhattam. Próbáltam beleélni magam és ezt az érzést vizualitással továbbvinni a játékosok felé. A koszos, régies, pergamenszerű hatás például kiválóan alkalmas a hangulat megteremtésére. A végeredményt mindenkinek csak ajánlani tudom.
MPM-mel a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségének közvetlen közelében, a porta mellett beszélgettem azért, hogy a helyszín által is nyomatékosítsam: Pali munka és család mellett élte ezt a féléves projektet. Le a kalappal hát előtte és alkotótársai előtt is!
A tábla és a tejbetök
– Közgazdász szakkérdéssel nyitok: ezt így, hogy?
– Szél Adriánnal ketten kezdtük el, aki inkább a pénzügyekben erős, míg én az újságírói tevékenységemből adódóan inkább a sztorizgatásból, a történetek megszövegezéséből vettem ki a részem. Ötleteltünk, szellemi-fabrikáltunk és egyszer csak összeállt a játék, a rendszert és az alapokat pedig közösen dolgoztuk ki.
– A játék okozta örömet nekem az a momentum alapozta meg, hogy a BB kínálta élmény a feleségemnek is nagyon bejött. Mariann könnyedén és élvezettel játszott, minden a helyén volt, összegezve: patent a cucc. Hogyan sikerült ezt elérni?
– Nagyon jól esik a dicséret, azonban van pár bibi, ami elkerülhette a figyelmed. Tudni érdemes, hogy mindössze fél évünk volt összerakni a játékot és ezért volt rohanás ezerrel. Ha készül a játékból második kiadás, már pedig az eddigi eladások fényében bízom benne, akkor mindenképpen változtatunk majd néhány dolgon. Ez a fajta eljárás egyébként bevett dolog társasjáték-berkekben. A ráncfelvarrás, általánosságban megfogalmazva lehet grafikai, játéktechnikai, konkrétabban pedig mondjuk egy erősebb lap okozta táposság megszüntetése. A szarmatánál, vagyis Szaphrax karaktere kapcsán azt éreztük, hogy cseppet erősebb lett, mint a többi főhős. A felfedezés akció választásakor adható plusz egy tapasztalati pont miatt a többieknél gyorsabban fejlődik. Opcionálisan, gyakorlott játékosoknál kiküszöbölhető baki ez, s ahogyan te is mondtad, az élményt nem csorbítja.
– Az első játékot Keller Hajnalka nyerte az egyiptomi harcossal, Jahmesszel. Tudnod kell, hogy Hajnalka a játék idején a 37. hétben volt, s hogy úgy fogalmazzak, a társasozás nagyon izgalmasra sikerált, de a szülést nem indította be. A baba egyébiránt a veled való beszélgetés reggelén született meg, Henrietta és édesanyja jól vannak. A játék közben sokat beszélgettünk, sütögettünk, szabályértelmezéssel együtt egy egész napot szántunk rá. A családot idecitálva kötelességem megemlíteni Molnár-Rúzsa Krisztinát, aki ugyi a feleséged.
– Nálunk az már régóta gyakorlat, hogy a hosszabb szövegeknél az én kis feleségem lektorál, aki magyar szakon végzett és nagyon jó a helyesírása. A hosszú szövegeknél hajlamos vagyok elsiklani a hibák, elírások, elütések felett, de ezt a jelenséget te is ismered. Krisztina, külső szemlélőként ránéz a szövegre és gyakorlatilag azonnal észreveszi a hibát, ebben is nagyon jó. A pongyola megfogalmazást kigubancolja, a szóismétlést pedig pikk-pakk kiszúrja.
– Valamelyest ösmerem az érzést, hiszen mintegy 10 évvel ezelőtt, még a Csaba TV-nél Krisztikétől tanultam meg alapszinten, hogy az úgynevezett híreket hogyan is kell a súgógépről felolvasni ahhoz, hogy a közlések közérthetőek legyenek. Nos, akkor térjünk ki bővebben a nőre, aki lehetővé tette számodra, hogy az álmod valósággá válhasson.
– Jól mondod, a feleségem nélkül nem ment volna. Gyermeknevelés és munka mellett dolgoztunk együtt A birodalom bajnoka megvalósulásáért, s ezért nagyon hálás vagyok neki. A gyermekeim gyakorlatilag fél évig nem láttak, Krisztina vitte a hátán a háztartást, a gyermeknevelést. Az volt a legérdekesebb, hogy az itteni gépemen, a hírlapi kuckómban nyugodtabban tudtam dolgozni, mint otthon... ez persze csak vicc a részemről. Ami viszont komoly, hogy mindig volt valami parám, hogy ez vagy az időben készen lesz-e. Ókori őspara volt bennem, de a család volt a legfőbb támaszom. Emellett a csapat, a cimborák folyamatosan biztattak, hogy van értelme ezzel foglalatoskodnom. Mindig is hálás leszek nekik ezért.
