Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Az ünnepkört megelőző időszakot szent három napnak nevezik – nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat.
Csütörtökön az utolsó vacsorára, a szent misére, az oltári szentség szerzésére emlékezünk. Nagypénteken Jézus kínzatására, kereszthalálára és sírba tételére. Ezt követi a harmadik nap, a nagyszombat, amikor csend van, Jézus a sírban fekszik, hogy vasárnap hajnalban feltámadjon onnan.
– Jézus feltámadásával világítja meg a maga földi életútját. Éppen ezért ünnepeljük leginkább a húsvétot – emelte ki Harangozó Imre.
A néprajzkutató hozzátette, hogy a tojás az emberiség mítoszában nagyon fontos dolog. Úgy tartják a hagyományok, hogy a tojás olyan, mint Krisztus sírja, amiből az élet támad fel. Ugyanakkor betölt egy egyetemes szerepet is. A teteje az égbolt, az alja a föld a sárgája pedig a felkelő nap.
– Ezért ad tojást a lány a legénynek húsvét másnapján – vízöntő hétfő -, ezzel jelképezve az élet akarását, táplálását – fogalmazotta néprajzkutató.
Az ősi hagyományok és a Krisztusi feltámadás hite teszi teljessé a régi magyar népi húsvétot.
Egy háromszéki beköszöntő szerint:
"Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak források.
Eljöttem hezzátok ifiú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.”
Galéria
