Én például az egyik Vécsey utcai négyemeletesben lakó nagyszüleim ablakából figyelhettem, ahogy a velük merőleges Gábor Áron utcában épülő tízesekhez a billencses Zilek mázsaszám hordták a cementet, a nagyobb kocsik pedig a paneleket.
Majdan hétvégén, amikor a munkások pihentek és nem volt őr, ipari kamerák meg pláne, jókat lehetett bóklászni az építkezéseken. Olykor kisebb tömbökben gittet is találtunk. Persze egyletet nem alapítottunk, mert abból már volt jó sok. De ha a gittet kicsi galacsinokká gyúrtuk – egy vékony alumínium csövön keresztül kifújva, klasszul lehetett lőni vele. Amíg a felnőttek el nem vették.
De visszalépve, a tízemeletesekhez:
Egy békéscsabai szakember elmondása szerint a hetvenes években a kor hatalmasai egy „heuréka!” felütéssel a homlokukra csapva megálmodták: magas házakat kellett építeni a városban, mert igazán csak akkor lehetünk nagyváros.
Addig csak egy kilencemeletes volt, mégpedig az OTP-s ház, amely a rendőrséggel átlósan pipiskedett… Akkoriban még a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat (BÁÉV) technikai felszereltsége nem tette lehetővé, hogy helyi erők építsék a tízeseket, így a szegedi DÉLÉP volt a kivitelező.
A megalománia amúgy már korábban kezdődött – folytatta –, amikor Tanácsköztársaság útján (ma Andrássy út), egy eredetileg ötemeletesre tervezett házra ráhúztak még két szintet, mert jó néhány helyi potentát oda szeretett volna költözni (ez a Borozóval van szemben). Ezzel szemben az átadás napján az elképzelők is a homlokukra csaptak: „Nem is gondoltuk, hogy ilyen nagy lesz, hiszen a rajzon kisebb volt”.
A szegediek máskülönben azért is jöttek ide dolgozni, mert a Tisza-menti városban már nem volt mit építeni. A dolog pikantériája, hogy a BÁÉV-esek Orosházán húzták fel a Belinszkij lakótelepet (ez ma a Tas, Töhötöm, Huba utca tájékán található).
S így fordulhatott elő az is, hogy a csorvási piacra baktató asszonyok egyszer csak azt látják, hogy Békéscsaba felől panelszállító trailerek mennek Orosháza irányába, és szinte egy fél perc sem telik el, majd azt látják, hogy szemből jönnek a panelszállítók.
„Hát ezek megőrültek – mondták –, hát most vitték a panelt arra, most meg hozzák vissza!”
S mivel Csabáról gurultak a panelek Orosházára, illetve közel egy időben Szegedről a békési megyeszékhelyre, így nyilván többször összefuthattak Csorváson (is).
A drága Lencsési tízeseit még a szegediek, majd a Bartók, a Kazinczy és a Gábor Áron utcai bástyákat már a BÁÉV-es, dolgos kezek építettek.
Miközben a panellakásokra éveket kellett várni, mint a színvárós Daciára.