A gyulai vár 1566. szeptember 2-án, a Kerecsényi László által vezetett várvédők 63 napig tartó hősies küzdelmét követően az ostromló oszmán sereg kezére került. A 129 évig tartó hódoltsági időszakban Gyula az Oszmán Birodalom szandzsákközpontja lett, közigazgatásilag a Temesvári vilajet alá tarozott.
A hétvégén 13 és 19 óra között látogatható kamarakiállítás a torony története és történeti ábrázolásai mellett szól a hódoltság korának gyulai építészeti emlékeiről. A tárlat az Erkel Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményéből bemutat a gyulai vár feltárásakor előkerült török kori használati tárgyakat is.
A mázas asztali edények, a cseréppipák és a csontból faragott sípszár a 17. században, helyben készültek; a hódoltság korában a gyulai erődítés huszárvár területén (a ma látható téglavár és az Almásy-kastély között) ugyanis kisebb lakóépületek és boltok álltak, ezekből származnak a feltáráskor előkerült, s most bemutatott tárgyak. Külön érdekessége a kiállított daraboknak az a fajanszedény töredék, amely a mai Törökország területén található Iznikből származik.
A település a 17. században a kerámiakészítés egyik fellegvára volt. A Török torony egyszintes, boltozatos, téglából épített, vakolt felületű építménye eredetileg a gyulai várat a 16-17. században körülvevő palánkerődítés kaputornya volt, amely másfél évszázaddal a kastély megépítése előtt már állt. Az 1566-os ostrom végeztével a török megszállók helyreállították a harcokban jelentősen megrongálódott várat, újjáépítették a palánkerődítéseket. Később a huszárvár régi kapuját lebontva egy új kaput nyitottak a palánk délnyugati részén, ahová egy új kaputornyot emeltek. Az emeletes huszártorony ma is áll az Almásy-kastély épületébe integrálódva, a mai Magyarország egyetlen ma is álló, nem vallási célokat szolgáló török kori épületeként.
A torony a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont épületrészeként napjainkban időszaki jelleggel biztosít helyet kortárs képzőművészeti tárlatoknak, s a hétvégén láthatóhoz hasonló kisebb történeti kiállításoknak.
