A koncert előtt néhány órával egy idősb haverommal épp azt boncolgattuk, hogy vajon, mi a szabadság.
Elmondta: ha mondjuk rálépsz egy bogárra, és elsírod magad, mert öltél – ergo minden lénynek joga van szabadon élni, de te mégis vétettél. Vagy ilyen a szabadszerelem, ami azért is hazugság, mert azt csak az egyik fél veszi „komolyan”, miközben jól becsapja a barátnőjét/barátját. Azonfelül a politika már teljesen kifordította sarkaiból a szabadság szót.
Szerinte olyan már nincs, hogy szabadság. Majd próbáltam haloványan a művészet szabadosságával érvelni. Vagy például azzal, hogy egy munkahelyi beosztott hiába keres kevesebbet, mint a fölötte álló, sokkal kevesebb súly van a vállán. De nem nagyon győztem meg.
Este azonban megkaptam a választ: és valóban a művészet az egyik megfejtés!
Ugyanis kizárt, hogy a Grencsó Friss Csoport egy-egy kompozícióját ma ugyanúgy adja elő, mint tegnap, vagy holnap. Free jazz volt a javából, és végre(!) a szabad ég alatt, szabad pénteken. Én leginkább csak a bőgőt tudtam követni. De csak akkor, ha max két akkordot bontogatott.
A csodálatos Grencsó dolgozatok alatt a Békési úti intézmény és környéke másfél órára megkóstolhatta Európát.
***
Az este folyamán Dóczi Bence gitáron, Grencsó István fúvósokon, Hoffmann Boldizsár elektromoszongorán, Kováts Sándor Zoltán bőgőn és Miklós Szilveszter ütőhangszereken üdített.
A friss jazz üdíti az embert.