Harangozó Imre elmondta nekem egy régi receptekkel teli asztal felett, hogy van jó néhány olyan böjti étel, amelynek ízeire nagyon szívesen emlékszik vissza.
Élő receptek
– Édesanyám és anyai nagyanyám receptjeit láthatod itt. Észrevehető, hogy minden papírnak rojtos a széle, és erőteljesen foltos, hiszen ezeket a recepteket nagyon sokat használták. Újkígyóson, laktak a nagyszüleim, ahol tehenet tartottak. A nagyböjt ott nagyon szigorú volt, ebben az időszakban hétről hétre, minden nap ugyanazt az ételt főzték – jegyezte meg, hozzátéve, hogy egyébként is kevesebb húst fogyasztottak korábban, és nemcsak a böjt idején. Nagycsaládok voltak, levágtak egy csirkét, annak a részeit osztották szét az asztalnál.
Tejfölös pogácsa
– Itt van előttem nagyanyám által írt és sokszor megsütött tejfölös pogácsa receptje. Ezt a „böjtben” sütötte mindig, és reggelire is lehetett fogyasztani – mondta Harangozó Imre, és a receptet most meg is osztja olvasóinkkal.
500 g liszt
25 dkg vaj
2 db tojássárgája
pici élesztő
kis tejföl
1 dl tej
1 tk só
1 adag cukor
Az élesztőt langyos tejben cukorral megkelesztjük, majd ezt a liszttel összegyúrjuk, majd a két tojássárgájával és a tejföllel gyenge rétestészta keménységű tésztát kapunk. Ezután fél óráig kelesztjük. Utána kinyújtjuk. A kiszaggatott formákat is legalább negyedóráig hagyjuk pihenni. Ezután kemencében kisütjük, amíg piros nem lesz.
Kiforrázták az edényt, hogy még a zsír illata se maradjon benne
– Nagyon szerettem, amikor ezt a pogácsát nagyanyám házi sajttal és nagy szemű sóval megszórta – folytatja az emlékezést. – Tehát nagyanyámék is teljesen húsmentesen főztek, és a böjtben gyakran került az asztalra olajos paszulyleves. Nagyapám foglalkozott tök- és napraforgótermeléssel is, amelyből olajat ütött, és ezt használták otthon zsiradéknak. A böjt nem terjedt ki a tejtermékekre, gyakran került az asztalra túrós tészta, sőt sokszor még tepertővel is ízesítettek, amire azt mondták nem tepertőként használják az étkezésben, hanem fűszerként. Dédnagymamám húshagyó kedden kiforrázta az edényeket, hogy a zsírnak még az illata se maradjon benne. Gazdagabb nagygazda családoknál volt két edénysor, ilyenkor lehordák ezeket a padlásról, hogy ne azokban az edényekben főzzenek, amelyekben egész évben – sorolta.
További ízemlékek
Harangozó Imre további ízemlékeket osztott meg, amelyek a böjti asztal gyakori szereplői voltak gyerekkorában.
– Dédnagymamám nagyon szerette a szűz tésztát. Gyakorlatilag ennek alapja, a hagyományos házi tészta volt, amelyet frissen meg is főztek, ezután pedig vajon, vagy tökmag olajon megpirították és megsózták. Nagyon finom ételről van szó, gyerekkoromban sokat ettem. Volt öregtarhonya is, ennek az elnevezése a sűrűségét jelenti. Ez az étel úgy készült, hogy hagymát dinszteltek olajban, miután ez lepirult szórtak rá paprikát, az is kapott rá egy kis pörzsöt. Az előre megpirított és lecsorgatott tarhonyát ezzel a piros alappal egybeforgatták és önálló ételként szerepelt az asztalon – mondta Harangozó Imre.
A néprajzkutató megemlítette a tejes málét is, Ez úgy készült, hogy megfőzték a puliszkát, olajjal vagy vajjal kikent tepsibe beletették, a tetejét gazdagon megcukrozták, ami a kemencében rákaramelizálódott. Miután kihűlt, kockákra vágták, és friss tejet szűrtek rá. A sort bővíti a görhe is, ez szintén egy sült, kokuricás eledel, amelyet a mai napig elkészítenek.
Galéria
