Mi a járdaszigeten, egy szalagcsík mögött álltunk; a szalag előtt ifjúgárdisták védték a műúton haladó felvonulókat. Egyszer Gyöngyi bátyja valami okból kifolyólag, persze semmi hátsó szándékkal, átbújt a kordon alatt, mire az egyik gárdista elkezdte alakizni (erélyesen rászólt), ő csak annyit mondott, „Na, ne viccelj már!”. Pechemre, az a mondat jelentősen beégett az agyamba.
Teltek a hónapok, majd az év december elején a szüleimmel a Szabadság téri kisboltban (ami körülbelül a mai Burek helyén volt) vásároltunk. A pénztárnál 35 forintért árultak egy hatalmas, celofánba csomagolt virgácsot, ami inkább egy ág volt. Rajta szaloncukor, egy-két nyalánkság stb. De a fának egyáltalán nem édes üzenete volt, hanem inkább azt mondta a rossz gyerekeknek, hogy „Nana!”.
Közben Mikulás előtt két nappal a Vilim János ovis műszakom után, többedmagammal szokásosan húztam – általában sokáig – a cipőmet. Akkoriban nem mindenkiért mentek el a szülei, mert az még egy más világ volt: kevesebb autó grasszált a Bánszkeho ulicán, és minden felnőtt ismerte a környék gyermekeit.
A padon közvetlenül mellettem ült Kati. Kacagtunk, húztuk a cipőnket és az időt. Miközben a vöröses arcú, 38 éves nyugdíjas katonatiszt apukája ezt nem így gondolta. Pontosabban valami olyat mondott, amire rávágtam: „Na, ne viccelj már!”.
Azon nyomban kitört a patália. Nemcsak a bácsi, de még a mellettünk álló takarító néni is nekem esett, hogy ugyan mit is képzelek csak úgy magamról?!! Másnap e pompás grémium a szüleimnek egy teljesen elferdített történetet adott vissza.
Ráadásul a takszi néni – a szintjéhez mérten – egy nagyon csúnya mondatot tett a számba, amit egy közel hatéves gyerek korábban sosem hallhatott. Persze a pedagógus szüleim mindent elhittek nekik, hiszen halmozottan hátrányos helyzetű vagyok: tanárnak, edzőnek, szülőnek mindig igaza van egy gyerekkel szemben. (Mert az még egy más világ volt.)
Nem is kell nagyon magyaráznom, hogy mit kaptam másnap Mikulásra. Talált, süllyedt! Az egyik 35 forintos virgácsot a Szabadság téri boltból.
Szerintem összeesküvéselmélet áldozata lettem.
(Na, ne viccelj már!)
