Gyula földesura, Brandenburgi György hatalmaskodással vádolta meg a gerlai birtokosokat, köztük az Ábránfy család több tagját. A vád szerint Szent Imre herceg ünnepe – 1527. november 5. – táján a vádlottak megemelték a gerlai malom gátját a Körös folyón. Így a víz visszafelé kezdett folyni és megrongálta Brandenburgi György három malmának kerekét: az alabiani, a gyulai és a vári – vagyis gyulavári – malmokról volt szól. A három malomban 13 kerék károsodott, így 2000 forint kár keletkezett.
Bátori István nádor 1528-ban, pünkösd utáni kedden kelt levelében számolt be minderről, vagyis 1528. június 2-án. A nádor levélben arra utasította az aradi káptalant, hogy mutassa be a megvádoltaknak a nádori levelet. A megvádoltak az „idézést” követően 15 nappal kötelesek megjelenni a nádor előtt, vagy ügyvédet kell küldeniük maguk helyett. A káptalan embere el is indult, hogy felkeresse az alpereseket. Úrnapján, vagyis 1528. június 11-én ért a Csaba nevű birtokra, Ábránfy István házához „ad possessionem Chaba vocatam, consequenterque domum et habitationem Staphani Abramffy in eadem Cttu de Békés”. A levél házként és lakhelyként említi a csabai épületet. Vélhetően arról az épületről van itt szó, melyet más források castellumnak neveznek. Ugyanazon a napon Gerlára is elment az aradi kanonok, Ábránfy Péter, Haraszti Gergely, valamint Ábránfy Sebestyén özvegye, Veronika úrnő házához. Szintén elment Megyerre, ahol Székely Benedeknek, valamint Ábránfy Imre özvegyének, Katalin úrnőnek házát kereste fel. Haraszti Gergelynek és Veronikának személyesen át tudta adni az idézést, Ábránfy Pétert, Veronikát, Székely Benedeket és Katalint, valamint Gerlai Ábránfy Jánost azonban nem találta meg a kanonok. Ábránfy Péternek, Székely Benedeknek és Katalinnak familiárisaik útján továbbította a nádor üzenetét. Az aradi káptalan minderről az ügyintézés harmadik napján, tehát 1528. június 13-án állított ki levelet. A forrást Haan Lajos adta ki, bár nem találkozott a levél eredetijével: „Károlyiak levéltárában lévő hitelesített másolatból” készítette a szövegkiadást.
Feltűnő, hogy a forrás Haraszti Gergely gerlai házát említi. Haraszti még 1508-ban zálogba vette Ábránfy János gerlai birtokát, de az Ábránfy család tagjai 1514-ben eltiltották őt a birtokfoglalástól. A jelek szerint 1528-ban mégis birtokos volt Gerlán. Ábránfy Jánost, gyulai plébánost is említi a forrás. Nem zárhatjuk ki, hogy neki is volt érdekeltsége Gerlán. Arról nem szól a ránk maradt szöveg, hogy az aradi káptalan emberei Gyulán próbálták volna őt elérni az idézéssel.
Sajnos, arról sincs tudomásunk, hogy mi lett a per vége. Az Ábránfyak kezén levő birtokok és a gyulai uradalom ellentéte mindenesetre régi hagyományokra nyúlt vissza: már 1418-ban, és az 1460-as évek végéről is van adat perre, hatalmaskodásra. Igaz, akkor még a Maróti család kezén volt a gyulai uradalom. 1525-ben Brandenburgi György és az Ábránfyak birtoka közt bizonyára a korábbi ellentétek következtében és további problémák elkerülése végett kellett írásban rögzíteni a határokat Csaba környékén. Az 1527. évi gátmagasítás és az ezt követő per mutatja, hogy nem sikerült elsimítani az ellentéteket. Az Ábránfy- és a gyulai uradalom közti ellentét jószerivel „hagyományos” volt. Erősíthetjük, amire Bácsmegi Gábor is utalt előadásaiban: a korábbi ellentétek folytatásaként is értelmezhető az 1556-ban történt támadás, melynek során Mágocsy Gáspár, gyulai kapitány lerombolta a csabai kastélyt.
Dr. Halmágyi Miklós
