Nagy tömeg gyűlt össze a vetítés előtt a popcornos pult melletti bejáratnál nemrég. Titkon bíztam benne, hogy a mi mozinkra érkeztek annyian, hiszen abban az időpontban adták Julia Roberts és George Clooney Beugró a Paradicsomba című vígjátékát is. Véletlenül az utóbbira, a Nyugati terembe mentem be (ami kongott), kiderült, rossz a cím.
A Kelet 183 fős helyisége akkor már fullos volt (pótszékeket is hoztak). Jó volt látni, hogy annyi embert érdekel egy dokumentumfilm, és már csak az első sorban találtam üres széket. (A székem és a vászon közti néhány méteres távolság miatt három napra be is szűkült a nyakmozgásom; ha szólítottak, csak a tengelyem körül tudtam fordulni.) Egyszóval azon az estén a csabai Toszeczky Renáta, a Védelem alatt főszereplője lemosta Juliát.
(Reni szociális munkás, kilenc éve dolgozik a Baptista Szeretetszolgálatnál. Az emberkereskedelem elleni programban olyan lányoknak, nőknek segít – egy úgynevezett védett házban –, akiket bántalmaztak, szexrabszolgaként tartottak vagy prostitúcióra kényszerítettek.)
És a lényeg: ezt a filmet nem lehetett elfogultság nélkül nézni. Szerintem az, aki Renit ismeri, nem is tudta másképp. S hiába szól három nehézsorsú lány egy kisebb életciklusáról (Schwechtje Mihály két évig forgatott Reniékkel) a történet, ha az ember akarva-akaratlanul azzal foglalkozik, akit ismer.
A főszereplő már az első képeken megvette a nézőket. Noha Reni korábban elmondta, hogy nem (szín)játszottak, hanem pusztán a mindennapjaikat élték a kamera előtt, ez szerintem nem teljesen így volt. Ugyanis ő eredendően egy teátrális személyiség, aki csípőből sziporkázik. Nem volt forgatókönyv, de végig a stáb keze alá dolgozott/tak. Mondatai nemcsak a „lányainak” szóltak, hanem a nézőknek is.
A mozi elején az ex-férjétől egy Volvo csomagtartójában egy diófát visz az új háza udvarára, amit az édesanyjával ültetett el. Mert kell egy diófa a kertben.
A következő etapokban megismerjük a lányokat. A félszeg Szabit, a kicsit erősebb Nikit és a… cserfes Marcsit, aki a film 25. percében tűnik fel, mint Alain Delon fénykorában. Ami azonos mindhármukban: a korábbi megaláztatottságukból fakadó önbizalomhiány; mindhárman huszonéves, gyermekes anyák.
Reni úgy segít, ahogy nem tud. Illetve nagyon is sokat segít, de a döntést mindig a csajokra bízza.
Amikor Niki vissza akar költözni a gyerkőce apjához Pestre, Reni azt kérdi: – Mi ez az érzelem a gyerek apja felé? Minek nevezed? Szerelem? – A lány pusztán azt válaszolja – Olyasmi. – Alapvetően akár idegesítő is lehetne Reni, de a lányok jól veszik a kanyarokat.
A rendező csodálatosan beleszövi a történetbe a főszereplő (magán)életét. Ráadásul Reni otthona is egy nyitott könyv. Gyermekei bájosan fityiszt mutatnak a kamerának – mintha ott se lenne a stáb.
Az egyik részben megismerjük Zsuzsit, Reni korábbi „gyermekét”, aki miután kilép a shelterből (a védett ház leegyszerűsített neve), a saját lábára állt, leérettségizett, családot alapított. Időközben Szabi is elvégezi az eladó tanfolyamot, Niki pedig végleg elszakad Renitől.
Marcsi karaktere egy igazi hullámvasút: eleinte úgy pörög, gesztikulál, mint Győzike (elnézést, de a kezdeti snittekben valóban túljátssza a „szerepet”, legalábbis a többi lányhoz képest), a történet végén azonban, szinte varászütésre egy összeszedett fiatal nővé érik.
Renivel előadást tartanak abban a javítóban, ahol ő is bent volt 10 hónapig. – Nem csak csacsogni jöttem – mondja a rá kíváncsi tizenéves lányoknak. – Hátha ki tudjátok majd kerülni mindazt, ami sok-sok veszéllyel jár.
Elmeséli: miután megszületett, az anyja lelépett, az apja börtönbe került, ő pedig a nagyszüleihez. Egy cigánytelepen nőtt fel. – Fürödtem, amikor az eső elvert, ettem, amikor a kezembe adtak valami kaját – teszi hozzá.
A családon belüli szolgasorsra jutott, a tesójával szó szerint csicskák voltak; majd a 11. születésnapján megerőszakolták. Azt követően a gyámhivatal kiemelte a családból, de utána még rosszabbra fordult a helyzet. Állami menhelyre került, ráfogtak egy tolvajlást, hamarosan elpucolt onnan, majd vonatra szállt. Mivel nem volt jegye, a kalauz két lehetőség elé állította: leszáll vagy elmegy vele a vécébe. (11 volt, de a MÁV alkalmazott 16-nak nézte.)
– A Nyugatiban szálltam le – folytatja –, a padon aludtam, és gondolhatjátok, hogy nem a jóvágású értelmiségiek környékeztek meg, hanem a stricik, a drogosok, a hajléktalanok. Ekkor kezdődött el a kizsákmányolásom: odamentem, ahova vittek, azt csináltak velem, amit akartak. 12 évesen már egy javítóban vettem észre magam.
Miután kikerült, ismét a strigók közt találta magát, akik mindenféle drogokkal tömködték. Először egy kis csík, majd sok-sok minden. A Nyugatiba kellett mennie, hogy előteremtse a pénzt a cuccokra. Rengeteg strici keze alatt ment át. – Azzal hitegettek, hogy „Hú, de szeretnek!” – meséli. Majd felteszi a kérdést a lányoknak: – Hányan mondták azt nektek, hogy szeretlek, és mégis elküldtek vadászni. (Sokuk egyetértve bólogat.) Aki szeret, az nem használ céltáblának. Az ilyen emberek mind mocskosak!
– A szeretet nem a szavakban, hanem mindig cselekvésben nyilvánul meg – veszi át a szót Reni –, majd megkérdi: – Ki érzi azt, hogy arra született, hogy prostituált legyen? (Sokuk ingatják fejüket.) Csak ti tudjátok megváltoztatni az életeteket. Ehhez viszont olyan emberekre van szükségetek, akik hisznek bennetek. Illetve az itt lévő szakemberek szintén erőt adnak.
Az utolsó képen Reni és az édesanyja épp ássa ki a „megvakkant” diófát. – Reménykedtem, de most már nem reménykedek. Beszéltem hozzá, illetve locsoltam – fűzi hozzá.
A vetítést követően közönségtalálkozó zajlott a főszereplővel és Kocsor Andrea klinikai szakpszichológussal; a rendező online jelentkezett be.
A forgatás óta eltelet két év során mindenkinek rendezettebb lett az élete.
Reninek ma már két diófája van.
-400x225.jpg)
