– Hogyan indult el 20 éve ez a közösség?
– Hál’ Istennek, abban a kegyelemben volt részem, hogy gyerekkoromban nagyjából a templom volt a második otthonom. Ott voltam a ministráns foglalkozásokon, hittanos táborokban és énekkaros is voltam. A szabadidőm nagy részét ez töltötte ki, és azért is tanultam meg amatőr módon gitározni, hogy alapíthassak egy énekkart. Bielek Gábor atya volt akkor a plébános, a Könyves utcai Szükség kápolnában (ma bútorbolt) énekelgettünk néhány fiatallal, így indult az egész. A fiatalok közül azonban sokan elmentek továbbtanulni, de szerettünk volna egy élő közösséget, összeálltunk többen a templomba járók közül – fiatalok is régebb óta fiatalok – és eldöntöttük, hogy szeretnénk folytatni, szeretnénk, ha többen járnának templomba, és ott lennének programok.
– A közösségetekben – hozzád hasonlóan – autodidakta módon tanultak meg zenélni a tagok?
– A tagok nagy része amatőr, autodidakta módon tanul, de van néhány tagunk, aki zeneileg képzett, ők nagyon sokat segítenek. Vannak hangszereseink, van énekesünk, ők próbálják helyre tenni a csúszásainkat. Igyekszünk azért úgy énekelni, hogy ne olyan legyen a hangunk, hogy először betölti utána meg kitölti a teret.
– Milyen dalokkal kezdtetek annak idején?
– A ’60-as ’70-es évek beatzenéjének a gitáros változatát igyekeztünk művelni. Akik szeretik a gitáros zenét, az egyházi zenét, azoknak biztos ismerős cseng a Gábel testvérek neve, az ő zenéiket tanultuk, énekeljük a mai napig. 20 évvel ezelőtt még nem voltak sokszorosított kottáink – ahogy mondják: nem volt bogyós kottánk – tehát csak lépésről-lépésre, hallás után tanultuk meg ezeket az énekeket.
– Hogyan alakult, változott időközben a közösség?
– A „fénykorunkban” bőven hatvan fő körül járt a létszám, most inkább úgy 20-30 főt számlálunk. Nem egyszerű a tagok pótlása, az elmúlt néhány évben ezt a koronavírus-járvány is nehezítette. Folyamaton igyekszünk nyitott közösségként működni és keresni a megújulás útjait. Azzal nyilván nekünk is szembe kell néznünk, hogy a térségből a fiatalok, ha elmennek továbbtanulni, sokan nem jönnek vissza, ez nehezíti a mi dolgunkat is.
– Augusztus 26-án lesz a jubileumi ünnepségetek, amely egy misével kezdődik majd. Hogy néz ki ennek a napnak a menete?
– Este 6 órától lesz a Jézus Szíve templomban egy hálaadó szentmise, ez a lényegi rész a mi szempontunkból, mert visszatekintve a 20 évre bőven van miért hálát adni – rengeteg örömben, rengeteg élményben volt részünk. A szentmisét követően bő 1 órás koncertet tervezünk, ebben az 1 órában igyekszünk dióhéjban felvázolni, hogy mivel telt ez a 20 év. Megemlékezünk Bielek Gáborról is, akit 70 éve szentelték pappá. Az ő életútja nagy hatással volt a békéscsabaiak életére akkor is, amikor a belvárosban volt plébános, valamint Jaminában is. Az ő nevéhez köthető, hogy a Jézus Szíve templom harminc évvel ezelőtt elkészült, szívvel-lélekkel dolgozott ezért.
– Jézus Szíve a templom neve. Neked mit jelent Jézus szíve?
– Nagy erőforrás tud lenni, ha Jézus szívéhez fordul az ember. Az ő szeretetéből tudunk igazából érdemben táplálkozni. Gábor atyának nagyon fontos volt a Jézus szíve tisztelet, így kilencedet tartottunk, kilenc egymást követő hónap első pénteken elmentünk gyónni, áldozni. Viszont aki munkába járt, nem ért volna oda a szentmisére, ezért Gábor atya felkelt hajnalban, hogy ők is gyónhassanak, hallhassanak prédikációt, kapjanak lelki töltetet. Ez megerősíti az embert a hitében, abban hogy legyen reménye: Krisztus szeretetéből lehet táplálkozni
– Visszatérve az ünnepi programra: mi a tematikája a koncertnek, amelyet terveztek?
– Megpróbáljuk az egyházi év haladására felfűzni, hogy miket tettünk, miket találtunk ki, kezdve az ökomenikus adventtől, ami 10 éven keresztül zajlott és rengeteg különlegessége volt. Tovább haladva februárban mindig farsangoltunk különböző helyszíneken. Aztán jön a nagyböjt időszaka a városi keresztutakkal, amelyeket 2012 óta tartunk, kivéve a koronavírus-járvány időszakát. Több színdarabot adtunk elő, volt, amit elvittünk Szegedre a Csillag börtönbe, illetve a gyulai börtönbe, de számos más helyszínen is voltunk. Passiójátékokat adtunk elő, de az egyházmegyében hívtak bennünket több helyre is énekelni, akár keresztelőre, esküvőre is, és ez nem is helyszínfüggő, például az evangélikus nagytemplomban is énekeltünk. Hosszú éveken keresztül voltunk a pusztaföldvári evangélikus nyitott templomok éjszakáján zenei szolgálatot adó zenekar, nagyon sok családnapot szerveztünk. Volt jónéhány olyan, amikor itt volt Kiss Ulrich jezsuita atya, aki abból a szempontból is különleges, hogy menedzserek, vezetők számára szervez képzéseket arról, hogyan lehet keresztény vállalkozóként érvényesülni a mai világban. De itt volt Horváth István Sándor is, aki a napi evangéliumot szerkeszti a mai napig. Végeérhetetlenül lehetne sorolni ezeket a programokat –, aki eljön, az abból egy kis ízelítőt fog kapni, szeretnénk kivetíteni rengeteg fényképet. Megnehezítette a dolgunkat ez a 20 év, hiszen több tízezer fotót készítettünk ez idő alatt, nehéz volt válogatni belőle.
– Sok egyháznak van börtönmissziója, találkoznak rabokkal, elítéltekkel, hogyan tudtok hatni rájuk?
– Minden alkalommal Szent Cecíliához, a zenészek védőszentjéhez imádkozunk, hogy ez egy szolgálat legyen, és hogy meg tudjunk szólítani embereket. Hogy tudjunk úgy énekelni és szólni, hogy ennek valamilyen hatása legyen a szívekben. Először a gyulai börtönben volt zenei szolgálatunk, ennek sikerén felbuzdulva jutottunk utána el a Csillag börtönbe – ha lehet ezt így mondani. Nyilván egy nagyon más miliő. A gyulai börtön az egy érzésre is kevésbé zárt világ, mint a szegedi, azért ott összeszorult a szívünk, ahogy egyik rács csapódott a másik után. Érezhető volt, hogy ez nagyon furcsa világ, és aki ide bekerül, annak jó, ha hoz valaki egy kis fényt, egy kis reményt, egy kis melegséget, és esetleg megvilágít egy másik utat.
– Tehát augusztus 26-án a Zenebarát Felebarátok a Jézus Szíve templomban, Jaminában megemlékezést tartanak, és várnak mindenkit szeretettel. Hogyan tovább?
– Első körben szeretnénk ezt az ünnepséget megélni, hálát adni. Nyilván vannak terveink a jövőre vonatkozóan, ha a Szentlélek és Isten úgy akarja, akkor lesz akár egy 30 vagy 40 éves jubileumunk is. Ez azért még nagyon messze van. Most arra koncentrálunk, hogy ez az ünnepség szép legyen. Mindenkit várunk, aki egy kicsit is kíváncsi ránk, aki szeretne egy kicsit töltődni, aki szereti a gitáros éneket, vagy aki egyszerűen csak megnézné a Jézus Szíve templomot. Örömmel látunk mindenkit.
