Veres Kriszta, a Meseház vezetője, mint egykoron Juhász Előd a Zenebutikban, négy nyelven köszöntötte a megjelenteket. A szerb, szlovák, finn és magyar „Jó estét!” üdvözlések ugyan egy csöppet sem voltak köszönőviszonyban egymással (talán csak a szlávok), de épp ez a jazz. A sokszínű műfaj: a különböző hangok, ritmusok kavalkádja, amely magába/ra rántja a hallgatót és mihamarabb megkezdődik a szenánsz.
(Sokszínű világ – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A Mezei Szilárd (brácsa), Ivan Burka (vibrafon), Malina Ervin (nagybőgő) és Csík István (dob) alkotta négyesfogat olykor csak a festéket kapargatták a szoba sarkairól. Majd a következő opusban pedig befogták a lovakat, kirúgták az ablakkeretet és felszántották a Békési utat. Szerintem még Schéner is meghajolt előttük.
De a finnek is megemelték a sisakjukat. Berczi Tünde, a Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgató-helyettese csabai tartózkodásukkal kapcsolatban elmondta, „márciusban iskolánk öt pedagógusa egy projekt partnereként tanulmányozhatta a finnek jelenségalapú oktatási módszereit Jyväskylä városában. Most pedig a Tikan koulu finnországi iskola szintén öt tanára érkezett a fenntarthatósági témahétre.”
A koncerttől mindannyian többek lettünk.
(Közben a zenekar másnap Békéscsabáról Bécsbe, onnan Budapestre utazott.)