A közepes méretű szobában jó néhány harci eszköz (gépfegyverek, kézigránátok, faszögek), történelmi könyvek, az áldozatok portréi, továbbá egy íróasztal található, amelyen egy fekete, tárcsás (vonalas!) telefon, néprádió és sok-sok minden kellék adja vissza a korai szocializmus hangulatát. Nem mellesleg Vánsza Pál (továbbá Vánsza Pali – a nyitóképünk jobb szélén), aki egyben a Békés Megyei POFOSZ elnöke is, egy két lábon járó kor-archívum – minden egyes szóról, tettről, hallgatásról minimum egy fél órás anekdota jut az eszébe.
– Békés megyében – meséli –, bő négyezer személyt figyeltek meg, én Csabáról körülbelül 800-at gyűjtöttem ki.
– Ismerjük a Békés megyei áldozatok neveit – ezt már Bojczán István, azaz Bojci mondja –: Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt. A közelmúltban azonban egy könyvben azt olvastam, hogy a kivezényelt kiskatonák megtagadták a fiatal áldozatok kivégzését; azt követően a karhatalmisták, azaz a pufajkások sütötték el a dobtáras fegyvereiket. Arról sajnos nincs információ, hogy kik lehettek azok kiskatonák. A kivégzésnél vajon mit jelent a parancsmegtagadás?
((Közbevetés: Mindezzel kapcsolatban egy békéscsabai, nyugalmazott katonatiszt azt vallja, ennyi év távlatából kideríthetetlen, hogy valóban sorkatonákat állítottak-e a kivégzőosztagba. Azonfelül, ha a katona parancsot kap és azt megtagadja, azt nagyon keményen szankcionálják.))
– Úgy tudom – folytatja Bojci –, magas Békés megyei tisztviselőket is kirendeltek a kivégzésre, és miután az egyikük hazament, idegösszeomlást kapott.
–Továbbá mindig azt halljuk – fűzi hozzá Vánsza Pali –, hogy a pesti srácok így, a pesti srácok úgy… miközben Békés megyében, egészen pontosan Békéssámsonon már 1951-ben voltak megmozdulások, ellenállási mozgalmak.
Pali echte békéscsabai, a Kisréten laktak, és ha tehette, a Szabad Európa Rádió műsorain csüngött (onnan az a fránya, imperialista zeneszerelem, mint például a blues imádata). Egyébiránt mint sok tanyasi ember, otthon gazdálkodtak és számos állatuk volt, mi több, a kis Vánsza Palinak is volt egy csikója.
Majdan 1953-ban, amikor 11 éves volt, az apjának az összes jószágot be kellett vinnie a TSZ-be, s miután az öreg hazament, leült a gangra és elkezdett zokogni. „Ne gyötörd magad – vigasztalta a felesége –, a háborút is átvészeltük, ezt is sikerül majd valahogy. Majd hirtelen ő is sírni kezdett. Aztán a gyerekek is.
Egyszer csak az apa lehiggadt, és azt mondta Palinak: „Fiam, a kommunisták elvették a csikódat!”.
Később együtt járták az ’56-os, csabai tüntetéseket és a fiú csak szívta, szívta magába a sok impulzust (akkor még mindig csak 14 volt). És… november 13-án két, szintén 14 éves haverjával gondolt egy merészet: irány a Nyugat! – disszidálásra adták a fejüket. Dombóvárig el is jutottak, ahol aztán a helyi rendőrkapitányság vendégszeretetét élvezhették egészen karácsonyig.
– Majdan 1957. január 10-én – folytatja – szólt a 16 éves unokabátyám, hogy „Pasó, lesz itt valami nyílt tárgyalás a tanácsházán”. Valahogy sikerült beslisszolnom az épületbe, ahol az orrom előtt vitték el a szó szerint gyerek-vádlottakat. Ráadásul 1956 előtt én a 19 éves Zoja Koszmogyemjanszkaja kommunista partizánlány kivégzéséről olvastam… Ott a fülem hallatára ítéltek halálra szintén egy 19 éves lányt. Szinte sokkot kaptam, azt sem tudtam, hogy miképp kerültem haza.
A bírósági tárgyalást követően kiderült, hogy Pali édesapjának sírásó barátja temette el Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt. Titokban ki is ment a nyughelyhez és 14 éves fejjel esküt tett, hogy bosszút áll értük.
Szerencsére a megtorlás csak az adatgyűjtésben teljesedett ki. Ugyanis rájött, hogy itt nem az emberek, hanem az eszme ellen kell harcolni.
Közben az elmúlt évtizedekben sok-sok ÁVO-s, munkásőr, pufajkás nevét szerezte meg, de elmondása szerint nincs értelme nyilvánosságra hozni őket.
– A történelemmel az a baj – jegyzi meg –, hogy sebeket tép fel. Miközben megeshet, hogy az áldozatok és a hóhérok leszármazottjai manapság a legjobb komák.
– Mindig kell lenni Vánsza Páloknak – teszi hozzá Bojci –, mert ha nincsenek ilyen emberek, akkor egy-két nemzedék múlva már senki sem fogja tudni, hogy mi is történt a múltban.
P.S.: Az ’56-os Emlékszoba nyitva tartása úgy működik, hogy fel kell felhívni Vánsza Palit, a (20) 358-0336-as vagy a (66) 321-871 számokon, mert ő sokkal-sokkal-sokkal többet tud majd mesélni.
(Vége)
