Fejezetek Békéscsaba történetéből: A századforduló autós közlekedése

A mai autók története – kis túlzással – 1886-ban kezdődött. A nagyléptékű fejlesztéseknek hála, egyre gyorsabbak lettek az automobilok, amely szó latinul azt jelenti: önmagától mozgó (jármű). A XX. század első éveitől terjedt el használata, s miután a Ford T-modell megjelent, a gyártása pedig tömegtermelési eszközökkel történt, olcsóbbá és mind szélesebb rétegek számára vált elérhetővé.

Az automobil szó először 1902-ben olvasható a vármegyei lapokban. Ekkor még nem a mai értelemben vett személygépkocsit értették alatta, hanem egyrészt a motorvonatot. Amikor az AEGV keskeny nyomtávú vasúti vonalain megindult a közlekedés, akkor a századforduló utáni években a motoros vasutat automobilnak hívták az összes helyi lapban: „Az alföldi első gazdasági vasút kovácsháza – csabai vonalán néhány hónappal ezelőtt megindult az első automobil, mely teljesen bevált és most tisztes jövedelmet hoz az Alföldi gazdasági vasútnak, mert kocsijai állandóan zsúfolásig megtöltve közlekednek az új pályán.”

Másrészt az autóbuszt is így hívták, például a Szarvas – Gyula vonalat 1906-ban kezdték el szervezni, és a járatot a lapokban automobil omnibus-nak írták. Ez így azt jelenti, hogy személyszállítási szolgáltatás mindenki részére, ebből ered a mai busz szó.

Hogy az első automobil mikor gurult el Békésbe, erről a korabeli újságok nem írnak. De a Békés című lap 1902-ben említette először, már személygépkocsi értelemben véve a szót. Ekkor arról tudósítottak, hogy Szarvas városán először hajtott keresztül egy ilyen jármű. 1903-ban a gyulai Deutsch Jakab üzletében önműködő játék automobilok is kaphatóak voltak, Csabán pedig a ruhaszalonokban az autós kabát is elérhetővé vált. Ez fontos volt, mert az autóknak nem volt zárt utasterük. A kabátot sapka, szemüveg és kesztyű egészítette ki.

Ezeket a gépeket vezető működtette, amelyet a francia eredetű chauffeur – sofőr – szóval illetek, ami eredetileg „fűtőt” jelentett. A sofőr volt az, aki a jármű vezetéséhez szükséges ismeretek birtokában volt, erről vizsgát tett, hivatalos igazolást, jogosítványt kapott. Hazánkban 1901 óta szükséges a gépjárművezetői vizsga, ezt pedig akkoriban még Budapesten kellett letenni.

Ugyanekkor már arról is szóltnak a megyei hírek, hogy az utakat biztonságosabbá igyekeztek tenni, az utak felületére kavicsot szórtak, a töltéseket megerősítették, hogy a „töff-töff”-ök minden baj nélkül közlekedhessenek.

Szalay Ágnes