Fejezetek Békéscsaba történetéből: Híres emberek balesetei

Ha azt gondolnánk, az automobil vezetése a századfordulón nem járt különösebb balesetekkel, főleg, hogy 30-60 km/h volt a gépek végsebessége, nagyot tévedünk. És ebben nem mindig az emberi, volt, hogy az állati tényező is szerepet játszott.

Az egyik első, hírességgel a megyénkben megesett baleset egy közelebbről meg nem nevezett Hatvani-Deutsch báróval történt. 1906-ban Budapestről az Alföldre száguldott autóján, de Békésszentandráson elakadt a masina. A Körös-ág töltését az esőzések sáros kelepcévé változtatták, így a milliomos sofőrjének a közelben lakó Lederer gazdától kellett igavonó állatokat kérnie. Innen a helyi vicc:

– Tudja-e kelmed, hogy milyen jószág az automobil?

– Hát olyan, aminek se lova, se rúdja, se saroglyája, de a Lederer úr hat ökre vontat.

A népszerű József főherceg is sokat rándult le vidékünkre, hogy kisjenői birtokára utazzon. 1909-ben azonban Szarvasnál balesetet okozott autójával, mivel a vele szemben haladó kocsi elé fogott lovak megijedtek a járműtől. Az azon ülő két ember súlyosan megsérült, de kárpótlást fizetett nekik önszántából. A visszaúton Kondorosnál érte meleg helyzet, szintén lovaskocsival, itt a lovak nem mertek elindulni az autó mellett, így a főherceg maga vezette át a zablánál fogva a lovat a kocsival az úton.

Hasonló baleset érte gróf Wenckheim Frigyes egyik fiát 1910-ben, amikor szintén Szarvas közelében nekiment egy lovas szekérnek, amely felborult a rajta utazó apával és leányával. A sérült lányt a gróf a saját kocsiján a szarvasi kórházba vitte azonnal. Ugyancsak ebben az évben érte autóbaleset Zsilinszky Mihály egykori államtitkárt, Munkácsy unokahúgának férjét Bécsben. Ugyanis a Kärtner Strasse sarkán át akart kelni a túloldalra, és amikor az úttestre lépett, egy automobil nagy sebességgel elgázolta.

A balesetekben sok a közös vonás. Nem létezett sebességszabályozás, nem volt irányjelző, az vezetők tülköléssel („töff-töff”) jelezték közeledtüket. A szervó ismeretlen volt, fékútjuk 30 km/h-nál is nagyon hosszú volt. Ehhez még hozzá kell venni, hogy az 1890/I. törvény 107. paragrafusa bevezetésétől bal oldali közúti közlekedés volt érvényben 1941-ig. Így tehát nagy sebességgel tudtak ugyan haladni, de nehezen manővereztek vagy álltak meg. A szabályok hiányos volta miatt pedig a közlekedés résztvevői nem tudtak egymásra kellő figyelmet fordítani, és nem is voltak „felkészítve” egymásra.

Szalay Ágnes