Rácz Irén: Ha egy látó ember bejönne, nem mondaná meg, hogy itt látássérültek farsangoznak
– Hol tart a farsang szervezése?
– Nagyon sok mindent lefixáltunk már. Egy különleges produkcióval fogjuk kezdeni a farsangunkat: az egyesületünk dolgozói egy fantasztikus jelmezes show-műsorral fogják megnyitni a farsangi bulit. Ezt követi majd a sorstársak műveiből egy hangulatos kis szórakoztató műsor. Elmaradhatatlan a fánksütés, a dolgozók és a pártoló tagjaink készítenek majd fánkot. Lesz tombola, amelyhez a felajánlásokat az az egyesület tagjai és dolgozói adják össze.
– Ha a farsangra gondolunk, legtöbbünknek a jelmez és az álarc jut az eszébe. Hogyan zajlik ez nálatok?
– Rendszerint sok sorstársunk beöltözik, és nagyon élvezik, hogy kicsit mások lehetnek, mint egyébként. Ha egy látó ember bejön közénk, biztosan nem mondaná azt, hogy atyaég, itt látássérült, vak emberek vannak, mert fergeteges bulit tudunk együtt csapni.
– Ha a 2023-as évet nézzük, milyen programok előtt álltok? Mi lesz még a farsangon kívül?
– A programjaink még tervezés alatt vannak. Sok függ attól, hogy mennyi pénzt tudunk nyerni pályázatokon, hiszen főként abból tudjuk finanszírozni a tagjainknak a különböző rendezvényeket. Nyárra tervezünk egy nagy kirándulást, Erdélybe szeretnénk menni 3 napra. Idén Veszprém Európa kulturális fővárosa, szeretnénk elmenni oda is, ez 2 napos program lenne. Minden évben megrendezzük a tagoknak az életmódtábort, ahol az egészség, vitalitás, élmény, kultúra köré építjük föl a programokat. Ősszel pedig egynapos gasztroprogramot szervezünk a haluska tanyára, majd év végén is lenne még programunk, a fehér bot napja és a karácsonyra való készülődés. Nagyon bízunk benne, hogy nem jön közbe járvány vagy más akadály. Szeretném megemlíteni azt is, hogy múlt évben és idén is egy fantasztikus dolgot kaptak az egyesületünk tagjai: a Fővárosi Nagycirkusz narrált előadásaira kaptunk meghívást a cirkusz igazgatójától, Fekete Pétertől. 2023-ban az idei első cirkuszlátogatásunk február 18-ára esett. Fantasztikus dolog, amit nekünk nyújt a Fővárosi Nagycirkusz! És nem utolsó sorban: évek óta a Jókai színház is narrált előadásokkal várja a tagjainkat az előadásokra.
– Az egyesületi tagok mint mondtak? Az ilyen jellegű programok segítették őket jobban nyitni a világ felé?
– Hogyne, természetesen. Ez annyira jó érzés, mert nemcsak akkor ad töltést, amikor megvalósulnak a programok, hanem még sokáig, amikor csak felidézzük, beszélünk róla. Ha mi nem szerveznénk ilyen programokat, akkor lehetséges, hogy többen leginkább a négy fal között élnének. Nagyon örülnek, hogy ki tudjuk őket ezzel mozdítani a komfortzónájukból.
Ádász István: Akkor segítünk jól, ha megkérdezzük az érintettet, hogy mire van szüksége
– Valóban nagy az igény a különböző programjainkra, főleg akkor, ha tartalmas programokat tudunk szervezni. Az újdonságokra pedig még kíváncsiabbak a tagjaink, ezért próbálunk is mindig újítani valamit. Idén is igyekszünk valamit kitalálni az életmódtáborban, illetve esetleg elmegyünk megint meglátogatni az Országházat vagy a várat. Még meglátjuk, hogyan jön össze a pályázati lehetőségekből. Annak is örülünk egyébként, ha nemcsak látássérültek csatlakoznak hozzánk, hanem a pártoló tagok és a családtagjaik is.
– Amikor találkozunk, mindig beszélünk egy nagyon fontos dologról, mégpedig arról, hogyan lehet jól segíteni egy látássérültnek a hétköznapokon.
– Tegyünk különbséget, hogy kint az utcán, vagy bent például egy hivatali helyiségben. Az utcán nagyon egyszerű: oda kell menni a látássérült emberhez, akinél vagy fehér bot van, vagy jelvénnyel jelzi, hogy ő látássérült. Ha odamentünk, kérdezzük meg, hogy segíthetünk-e, illetve azt, hogy miben és hogyan. Minden látássérült ember másképp áll a segítséghez. Van, akinek nagyobb segítség kell, van, akinek kisebb, ezt ő majd el fogja mondani.
– Mi a tapasztalat, mennyire segítőkészek ma az emberek és mennyire tudnak jól segíteni?
– Azok, akiknek már elmondtuk, vagy láttak példát a televízióban, vagy valamilyen médiában, azok egyre jobban segítenek. Ha elmondjuk nekik, hogy mi miben szeretnénk segítséget kérni, akkor ők is egyre bátrabbak lesznek ebben.
– Ma a civil szervezeteknek sem könnyű, milyen kihívásokkal küzd az egyesület?
– Mindenkit érint az óriási infláció. Mi sem tudjuk még, hogyan alakul az éves költségvetésünk, illetve hogy mire lehet majd pályázni. Szeretnénk nagyobb értékű segédeszközöket vásárolni a tagjaink számára úgy, hogy tőlünk kölcsönözzék ezeket ki, és ha megtetszik nekik a segédeszköz, például egy elektromos nagyító, egy beszélő konyhamérleg, személyi mérleg, vagy vérnyomásmérő, akkor esetleg majd később, az országos szövetség áruházában meg is tudják azokat vásárolni.
– Ma már nagyon sok mindent meg lehet oldani digitálisan. Ez nehézséget okoz, vagy könnyebbséget jelent az egyesület tagjainak?
– Ez is olyan, mint általában a társadalomban bármilyen dolog. Van, aki profi módon meg tudja csinálni, főleg akkor, ha még van egy kis látásmaradványa, mert akkor jobban elboldogul a számítógéppel, az okostelefonnal. Akik viszont nem boldogulnak vele, azoknak is van lehetőségük arra, hogy ezt megtanulják. Motivációt ad, ha látják, hogy egy másik tagunk már megtanulta, és jól használja például az okostelefonját, számítógépét, vagy bármelyik beszélő eszközét.
– Jelenleg több mint 80 ezer súlyosan látássérült ember él az országban, és néhányszáz embernek van csak vakvezető kutyája. Miért?
– Egy vakvezető kutya kiképzése legalább 1,5-2 év, ez idő alatt tanulja meg, hogyan lehet segíteni, társként szolgálni a nem látó gazdáját.
– Vannak még sztereotípiák?
– Egyre kevésbé. Korábban gyakran tapasztaltam, hogy társították az emberek a fogyatékosságokat. Bár látássérült vagyok, hangosan és lassan beszéltek velem, mintha hallani se hallanék jól.
– Visszakanyarodva egy picit a farsanghoz, te hogyan készülsz rá?
– Ahogy Irénke említette, lesz majd egy farsangi, jelmezes, beöltözéses show. Nem áruljuk el, hogy mivel készülünk, de több jelmezben is meg fogok jelenni a nap folyamán, ha minden sikerül.
