A program nyitányaként Ránkli Ferenc, Telekgerendás polgármestere először is megköszönte Fodor-Bajnai Zita és Fodor Ádám szervezőknek, hogy elhívták, a zömmel helyi ovisokból álló közönségnek Ungit. Mert hús-vér hősök mindig kellenek!
Elmondta, több mint 40 éve Zelenyánszki András, mindenki Szitu bácsija által szinte megállás nélkül cselgáncsoznak a gerendási gyerekek (Szitu bá’ igazoltan volt távol az eseménytől; később megérkezett). Hozzátette, Szitu bácsitól közel hat éve Kis Ferenc vette át a stafétát. A tucatnyi csapat egyébként a BM Kano Judo SE telekgerendási szakosztálya. A dugig megtelt ad hoc dojóban a helyi oviskokon kívül néhány csabai judoka is beállt az edzésre.
(Ránkliné Balázs Edit, Ránkli Ferenc, Ungvári Miklós és Kiss Ferenc – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
És… Ungi. Korábban megírtuk: a maga nemében egy genetikai csoda. Közel 43 évesen is húszéveseket meghazudtoló tempót diktál, ráadásul olyan hajlékony, hogy „szárazon” játszva lemegy francia spárgába. Ars poeticája, hogy egy judósnak egy csomó kiegészítő mozgást is végeznie kell Például a kondizáson kívül, úszik, lovagol, fut. Többek között az egyik Grand Slam győzelmét követő napon „ledurrantott” egy félmaratont.
Na és a habitusa… Se perc alatt megvette a gyerekeket, akik végig visították az edzést, mi több, állandóan le akarták birkózni. A jó háromnegyed óra egy igazi showműsor volt.
***
Galéria
– Csalódott vagyok, mert ismét sok miden benn maradt a csapatban – mondja az edzést követően Ungi a hétvégén rendezett katari vb-ről, a kultúrház könyvtárában. – Egy 7., egy 5. és egy 3. hellyel jöttünk haza, de úgy gondolom, otthagytunk még vagy két érmet. Továbbá Pupp Réka is „csak” 5. lett, miközben egész évben szenzációs sorozatot produkált, de ez most a vb-n sajnos megszakadt. A fiúknál is van még két titkos tartalékunk…
A titok azonban titok maradt, mert közben megérkezett a fentebb említett Szitu bácsi és onnantól kezdve rá figyelt mindenki.
Mivel még sosem találkoztak, egy gyors cselgáncs-csekkolást követően a másik kedvenc hobbijukra, a lovakra terelődött a szó. Ki is cserélték egymás mobilját és megcsudálták a másik paciját. (Húsz éve még a lányokról beszélgettek volna, most a kancákról.)
(Szitu bácsi és Ungi – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
***
És most álljon itt Fodor-Bajnai Zita, az esemény megálmodójának a gondolatai. (Zita férje Fodor Ádám, a Csabai Csirkefogók VK vezetőedzője. Ádám bátyja pedig a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó Fodor Rajmund. Ádám, Rajmund és Ungi komák.)
"Nehéz szavakba önteni, amit most érzek – meséli Zita. – Egy hónappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy mi lenne, ha Ungvári Miklóst idehívnám Telekgerendásra. Hogy miért is? Miért ne...! Felhívtam Ádám bátyját és elindult a szervezés, ami annyit jelentett, hogy Ungi azonnal igent mondott Rajminak, így nekem is. És szerdán 16:15-kor megérkezett Ungi. A férjem fogadta. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem óriási katarzis, valamilyen más állapot, ha egy olimpikonnal találkozom. Sokan azt gondolják, hogy könnyű nekem, hiszen a sógorom kétszer is nyert aranyat, meg családtag. Nem könnyű. Még mindig nem az. Furcsa. Nem tudom megfogalmazni az érzést, a helyzetet... Számomra ez megfoghatatlan. Olimpián szerepelni, képviselni egy országot, érmet hozni, az leírhatatlan... Megérkezett. Állta a szavát, amit Rajminak és nekem ígért. A küzdőtérré alakult művelődési házban csoda történt. Túlzok? Nem hiszem. Két perc alatt vált játszótérré a tatami. Egy olyan hellyé, ahol nem számít, hogy egy ezüstérmes olimpikont gyűrnek le a telekgerendási gyerekek. Amit előtte pár órával néhány volt judós sráccal együtt raktunk össze... Megéltem, minden egyes pillanatát, ahogy az önfeledten kiabáló gyerekek, a kislányom, a férjem, mindenki.”
(Fodor Ádám, Ungvári Miklós és Fodor-Bajnai Zita – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
