Laza, 34 fokos augusztusi délután. Már inkább langyos, mint hideg az ásványvizem. A klíma szerepét pedig a kereszthuzat tölti be. Mégis jó így zötykölődni. Pláne így (és most felemelem a mutatóujjam): jó látni az érdeklődést a szemben, illetve mellettem ülő – hozzám képest – gyerekek elméjében.
Egy új krimibe kezdve (délelőtt Pest fele elolvastam Amy Winehouse élettörténetét; szomorúan eltemettük) próbálom követni a példájukat, de folyton leragad a szemem. Helyette ott a jó öreg mobil, amely egy darabig mint fogpiszkáló kitámasztja a szemhéjam. De se könyv, se mobil: inkább alszom. Sülysápon felébredve, azt látom, már leszállt „Szentesi Éva”, Dickens Csabáig jön velem.
Majd egy zilált csávó benyit. „Srácok! Skacok! Otthon hagytam a kajámat. Kifizetem, mert van pénzem, csak adjon valaki egy szendvicset, mert leesett a cukrom” – mondja. Odaadom az enyém felét, de eszemben sincs elkérni egy ötszázast, mert kettőnk közül szerintem én kómásabb vagyok. Később azt látom, kergeti a kalauz. Ezek szerint nemcsak a szendvicsét hagyta otthon.
Miközben a velem utazó fiú még tovább falja Twist Olivér életét. Tök jó. Majd másnap több generációt faggatok az olvasó szokásairól.
Forrás: forreadingaddicts.co.uk
*
A József Attila utcán két 14-15 éves forma lány jön szembe velem, akik a kötelezőkön kívül is alapból olvasnak könyveket; leginkább romantikus regényeket.
Azt követen leszólítok két harmincas anyukát, akik nem nagyon, illetve egyre ritkábban vesznek könyvet a kezükbe, inkább a négy- és nyolcéves gyermekeinek szoktak este mesét olvasni. De azt minden este.
Az Andrássyn lévő kisboltban a negyvenes eladó elmondása szerint, amikor kimegy a vevő az üzletből, nyomban a pult alatt lévő könyvért nyúl. „Mindig olvasok – mondja –, sajnos a 13 éves fiam még egyáltalán nem.”
Az egyik könyvesboltban megtudom, bár nem nehéz nem észrevenni: karácsonykor azok is vásárolnak, akik amúgy soha nem térnek be a kereskedésbe. Hozzáteszi, ezzel szemben vannak olyan tinédzserek, akik hetente többször is beülnek, és órákat képesek olvasni.
Garay Éva, a Csaba Könyvbörze szervezője örömmel újságolja, a rendezvényeinken egyre több a fiatal vásárló és árusító is. „Ezt mi is megállapítottuk, hogy gyűrűznek be a fiatalok; és ez nagyon jó. Örvendünk neki!” – fűzi hozzá.
*
Jó éve láttam egy klassz pillanatot a Szabadság téren. Az Antikvárium árnyékában míg egy fiú a telefonját nyomkodta, addig a mellette, kábé öt méterre ülő lány könyvet olvasott. Kár, hogy nem fotóztam le őket. Persze ma már nem olyan egyszerű, mint negyven éve. Ha a fotós előveszi a gépét, az olyan, mintha puskát fogna. Pedig a szó veszélyesebb fegyver. Pláne a betű.
