A gyulai Delta Nyári Akadémia keretében vetítették le a Hídembert, majd a diákok a Széchenyit megformáló Eperjes Károllyal is találkozhattak. A színművész a Deltára menet járt a 7.Tv stúdiójában.
– Széchenyiről sok ferdeséget tanítanak: hogy ő volt a legnagyobb magyar, aki megbolondult és öngyilkos lett. Széchenyi nem a legnagyobb magyar, ezt Kossuth mondta róla, ő pedig mindig hárította. Nem bolondult meg, idegösszeroppanása volt. És öngyilkos sem lett, hisz öngyilkosokat abban az időben nem temettek egyházi szertartás keretében a temetőn belül, márpedig őt így temették el.
– Milyen volt az ön által megformált Széchenyi?
– Nem voltam hajlandó eljátszani például azt, hogy Széchenyi öngyilkos lesz. A jelenetet úgy forgattuk le, ahogy az a titkosrendőri feljegyzésekből kikövetkeztethető: hogy megölték. Benne van a filmben Széchenyi megtérése, amiről nagyon kevesen tudtak, és számos hiteles történet például arról, hogy milyen volt a neveltetése. Benne van, milyen arisztokratikus, Istentől kapott indentitást adott Széchenyinek az apja.
– Ön azt mondta, hogy Kossuthként nem jó élni. Mire gondolt?
– Nem mindegy, hogy valaki a hazáért él vagy a hazából él. Tény, hogy Széchenyiről ránk maradt a Magyar Tudományos Akadémia, a Lánchíd, a folyószabályozás és még sorolhatnám. Széchenyi példázata helyesebb, még ha sokan úgy tanulták is, hogy Kossuth jó apánk.
– Színészként számos sikert tudhat magáénak. Pedig a szülei hajdan papnak szánták. Hogy is volt ez?
– A szüleim pedagógusok voltak, katolikus vallásúak, és elsőszülött fiúként a papi hivatást szánták nekem. Kamasz koromban bennem is nyiladozott, hogy talán pap leszek, de a szüleim mondták, hogy ne érezzem ezt tehernek, a jó Isten olyan szépnek teremtette a hölgyeket, hogy inkább Thália papja lettem. A hit viszont a mai napig a legfontosabb része az életemnek. A helyes identitás szerintem az, ha Isten áll az első helyen, másodikon a család, a harmadik helyen a haza, a negyediken pedig az egység, hogy eljussunk az örök életre.
