Stratégiai vezetőket képeznek középiskolásokból abban a programban, amelyet immár hetedik alkalommal szerveztek meg, és amelyet a Dél-alföldi Talentum Akadémia, azaz DELTA néven indítottak el hét évvel ezelőtt. A program célja, hogy a diákok ennek segítségével minél jobban ki tudják teljesíteni a képességeiket, tehetségüket. A program alapítója Barkász Sándor, vele beszélgetett a 7. Tv Aktuálisában Zsíros András műsorvezető.
– Hogyan született meg az egész akadémia ötlete hét évvel ezelőtt?
– Sohasem voltam egy magamat túlértékelő ember, és valahogy olyan 36 éves koromra tudatosodott bennem, hogy tulajdonképpen egy elfogadható vezető, stratégiai vezető vagyok. Addig kerestem az utat, és rájöttem arra, hogy valami kis tehetségem van ehhez. De mondom, ehhez 36 év kellett, hogy elteljen. Kutattam azt, hogyan sikerülhetett ez. Ez nem IQ kérdése, nem szellemi képesség kérdése, ezt annak köszönhetem, hogy a stratégiai vezetőre háruló terheket, a stresszhelyzeteket lelkileg jól tudom viselni. Ez jött le nekem ebből az egész történetből. Amikor 2009-2010-ben azt láttuk, hogy a fiataljaink elmennek külföldre, felmerült, hogyan lehetne őket itt tartani. Egy fiatalt, főleg egy nagyon aktív fiatalt úgy lehet itt tartani, hogy biztonságot nyújtunk neki: itt is lesz megélhetése. Azt a terhet, amit egy első számú vezetőnek viselnie kell, azt fontos, hogy lelkileg a legrosszabb körülmények között is úgy tudja viselni, hogy semmifajta betegség nem következzen be. Ha olyan embernek adunk nagy felelősséget, aki lelkileg nem bírja, az fizikailag is tüneteket produkál majd. Ezen sokat gondolkodtam. 2005-ben találkoztam egy pszichológiai kiválasztási rendszerrel, amely mérni tudja a lelki alkalmasságot. Ez nem jó vagy rossz dolog, hanem ez egy speciális alkat, egy speciális lelki karakter kérdése, hogy ki, mennyire bírja a gyűrődéseket. Azok a karakterek, akik bírják a gyűrődéseket, tehát egy első számú vezető terheit úgymond könnyedén viselik, és az nem okoz nekik megalkuvásokat, emellett szinte játszva dolgoznak, nemzetközi összehasonlításban is a társadalom mindössze 3 százalékát teszik ki. Arra a felismerésre jutottam, hogy őket időben ki kellene választani, és tudatosítani velük olyan 18 éves kor körül, amikor pályát választanak, továbbtanulnak, hogy van egy ilyen adottságuk. Ez a tulajdonság az érdemjegyekben persze nem jelenik meg, mégis fontos, hogy van egy ilyen adottságuk, ami később, majd harminc-negyven éves korukban jelentkezik. Hogyha én időben tudatosítom bennük, hogy alkalmasak stratégiai vezetőnek vagy első számú vezetőnek, akkor végig tudják csinálni az életüket úgy, hogy könnyen végzik el a feladatokat. Míg egy színötös, vörös diplomával végzett egyetemi hallgató, aki egy kicsit pánikolós – hiába tanul jobban, hiába jobbak a jegyei vagy olvas többe – az nem fogja bírni azt a terhet, mint aki mondjuk egy középiskolát végzett, de lelkileg is terhelhető. Ezért nem feltétlenül minden vállalkozó egyetemet végzett emberekből kerül ki, hanem azokból, akik ezeket a mindennapi gyűrődéseket bírják. Gondoltam: szűrjük meg a Békés megyében az érettségiző fiatalokat, és nézzük meg, kik alkalmasak arra, hogy tartósan csoportokat tudjanak vinni, vezetni. Tulajdonképpen a kiválasztás lényege az, hogy egy lelki alkalmasságot mérünk. Természetesen jó, ha valaki a szakmáját maximálisan tudja, mind elméletileg, mind gyakorlatilag, és annak a mesterévé válik, mert szükséges ez is az első számú vezetőhöz. De elengedhetetlen az, hogy lelkileg bírja azt a gyűrődést, ami egy első számú vezetőnek kell. Tehát így 18 évet spóroltam a fiataloknak, bennük már most lehet tudatosítani azt, amire én 36 éves koromban jöttem rá. Rájöttem, hogy a sok rossz tulajdonságom mellett van jó tulajdonságom is, de ehhez sokat kellett várni. Gondoltam, ha ez nekem így sikerült, és nekem ez így működik, akkor próbáljuk meg ezt a fajta lelki ujjlenyomatot megnézni a fiataljainkban. Ahhoz, hogy munkahelyek legyenek Békés megyében, Csongrád megyében vagy Erdélyben, mindenféleképpen kellenek vezetők. És az a legjobb vezető, aki helyben van, mert azt nem lehet csak úgy elrángatni, az kötődik a településhez és nemcsak halottak napján jár majd a szülőhelyén, hanem egész évben ott dolgozik. Ezeket a fiatalokat meg kell tartanunk, mert ők tudnak munkahelyet teremteni. Ez a 3 százalék fogja megtartani a 97 százalékot.
– Az, hogy ezeket a vezetői képességeket sokáig tartott tudatosítani, annak is köszönhető, hogy a hagyományos iskolarendszerben ezek nem nagyon fedezhetők fel?
– Ennek semmi köze nincs ahhoz. Sok esetben csak vissza kell adni szóról szóra tananyagot. Nem a gondolkodó embert, nem a kreatív embert keresi feltétlenül minden pedagógus – tisztelet az egyre szaporodó kivételnek. Az iskolának gondolkodni kéne megtanítania a diákokat a lexikális tudáson keresztül. A gondolkodáshoz szükséges a lexikális tudás, csak a gondolkodás ne maradjon el. Pedig van, hogy a gondolkodást, ami eredendően született dolog, félrerakják, és vissza kell adni azt a tananyagot, amit a tanár a szája íze szerint elmondott.
– A Talentum Akadémia hogyan igyekszik megtanítani gondolkodni a fiatalokat?
– Elvileg ezek a fiatalok a legrakoncátlanabb diákok közül kerülnek ki, sokszor otthonról a szülők is visszaigazolják, hogy nagyon sok baj van velük. Az iskolában sem felhőtlen a viszonyuk a pedagógusokkal vagy a társaikkal. Ez részben azért van, megvan a magukhoz való józan paraszti eszük, és elég bátrak ahhoz, hogy ezért harcoljanak is. Az érzelmi intelligenciától függően ők hamar egy harcos szerepében tündökölnek az általános iskolában, a középiskolában és a családban is. Akinek az érzelmi intelligenciája magasabb, az úgy tesz, mintha nem harcolna, de mégis az érdekeit érvényesíteni a szülőkön, a pedagóguson keresztül. Aki viszont az erőszakos kommunikációt használja, az nekiront a szülőnek, nekiront akár a pedagógusnak is. Ez attól függ, hogy milyen az érzelmi intelligenciája. Ezeknek a diákoknak véleményük van a máról, kutatják a múltat és van jövőképük is.
– Korábban az emberek fejében az élt, hogy az lehet vezető, aki végigjárja a ranglétrát, 10-20-30 évig dolgozik ugyanazon a munkahelyen, és a végén egyfajta jutalomként kiérdemli, hogy ő legyen vezető. Ezek szerint az önök felfogásában ez egészen más.
– Nem, ez mind szükséges feltétele annak, hogy vezetővé váljon valaki. Nem lehet e nélkül vezetővé válni, csak ennyi nem elég. Pluszban kell még hozzá a lelki alkalmasság. Az a lelki karakter, amely a túlfeszített, nehéz döntési helyzeteket át tudja élni. Tehát egy idejáró sem lehet hiteles vezető, ha nem lesz mestere a szakmájának. Az elméleti és a gyakorlati utat végig kell járni, és utána lehet ezzel a lelki alkattal vezető valaki. Ha nincs meg a lelki rátermettsége, akkor ugyan betöltheti az első számú vezetői pozíciót, de nem fogja jól érezni magát benne. Annyira nem a komfortzónájában van ez a dolog, hogy akár egészségkárosodása is lehet belőle, mert egyszerűen nem bírja a stresszt. Nem bírja azt a fajta terhelést elviselni, amit az adott munkakör megkövetel.
– Vagy teherként éli meg a vezetést.
– Szenved, tehát úgy éli meg, mintha egész nap egy lábon kéne állnia, és a bal lábát föl kell húznia, aztán óránként váltani. Tehát teher neki a pozíció, és tönkreteszi. A másik, aki lelkileg bírja ezt, sőt, neki ez kihívást jelent, az pedig jól érzi magát benne és szinte játszik. A DELTA diákjai kihívásnak tekintik a stresszhelyzeteket, a megoldásra váró feladatokat. Nekik lételemük, hogy legyen ilyen. Én úgy élem meg, hogy a legjobban nyomás alatt tudok dolgozni. Tehát akkor vagyok hatékony, ha megszorítanak. Amikor minden jól megy, akkor iszonyatosan ellustulok. Akkor nem vagyok aktív. Mihelyst vannak szorítások, és nehéz helyzetek, akkor tisztul le az agyam a legjobban.
– Nyilván ez alkati kérdés akkor.
– Ez alkat, és nem IQ kérdése. Nyilván a kiválasztási rendszer is pont ezért lépett életbe, ezért alkalmazták, hiszen nem elég egyszerűen csak a tanulmányi eredményeket megnézni, mert akkor az első tíz eminens tanuló lehetne a vezető. Pedig ennek semmi köze nincs a tanulmányi eredményhez.
– Hogyan működik a kiválasztási rendszer?
– 2005-ben én ezt a kiválasztási tesztet kitöltöttem, ami aztán leírta az összes rossz tulajdonságomat. Szerintem jó, ha valami le tudja a rossz dolgaimat. Ha azt írják le, hogy sűrű göndör hajam van, mint 30 évvel ezelőtt, akkor azt könnyű elhinni. De amikor azt írják, hogy ritkul, őszül a haj, és kicsit már tokásodik az ember, az az igazság. Mivel valós dolgokkal szembesültem, tudom, hogy ez egy jó rendszer. Aztán a kollégáimat is megnéztem, és rájöttem, hogy tíz éve, öt éve, három éve miért történtek úgy a dolgok, ahogy történtek, szóval megértettem sok mindent. Nagyon sok mindent megértettem ezzel a grafikusan ábrázolt lelki sémával. Ez négy pontból áll, abból lesz egy görberendszer. Most, hogy már gyakorlott vagyok, ránézek önre és tudom, hogy önnek mi az ideális feladat, amit nagyon könnyedén el tud végezni, és mi az, amibe szenvedne.
– Tud mondani olyan példát, akár az ön vagy a diákok életéből, ami a hagyományos iskolarendszeren belül hátránynak számít, de a vezetői képességek szempontjából előny? Amit egy ilyen teszt mondjuk, pozitívumként hoz ki.
– Alapvetően ezek a diákok nem fogadják el azt, ami a józanésszel szembemegy. Sok jó pedagógus és sok jó szülő van, de nem minden szülő, és nem minden pedagógus a hét minden napján, vagy az év minden napján cselekszik ésszerűen. Ha a diákok észreveszik, hogy a józanésztől eltérő kérése van a szülőnek vagy a pedagógusnak, akkor hangot adnak ennek. Ebből vannak konfliktusok a családban is, meg az iskolában is.
– A képzési program legsűrűbb eleme a nyári akadémia, ami véget ért. Mi lesz a diákok számára a következő lépcsőfok?
– Most szimultánba ment a héten a másod-, és a harmadév. A harmadévesek elballagtak. Jövő héten lesznek az elsőévesek. És tulajdonképpen ez egy szemléletformáló, mivel nyári akadémia. Tehát itt három éven keresztül egy-egy hetet foglalkozunk velük. Ez egy szemléletformáló és önazonosság tisztázó lehetőség, hogy megértsék, ők milyenek. Például elsőévesek hirtelen 150-200 máshol talán deviánsnak mondott társsal találkoznak, így mintha 150-en, 200-an ikertestvérek lennének lelkileg. Mi tudatosítjuk bennük, hogy a különbözőségük nem hátrány. Arra vannak hivatva, hogy ők bírják a gyűrődést minden áron, és ezeket a dolgokat erősítjük meg az előadások kapcsán olyan előadókkal, akik vagy ilyen alkatok, vagy a tudomány területén ezt a fajta gondolkodást, ezt a fajta viselkedést, ezt a fajta stratégia elképzelést tanítják, kutatják, nevelik.
