NB II-es labdarúgó mérkőzésen: Békéscsaba 1912 Előre–SZEOL SC1-0 (1-0).
A Kozármisleny elleni gólzáporos győzelmet követően szintén hazai pályán fogadta soron következő ellenfelét a viharsarki együttes. Ezúttal a sereghajtó szegedi csapat volt az ellenfél, nagy kérdés volt a találkozó előtt, maradt-e még a lábakban gól erre a meccsre is.
Az elején a vendégcsapat ráijesztett az esélyesebb hazai együttesre, miután a 4. percben Nagy Richárd került nagy helyzetbe a csabai tizenhatosnál, de végül fölé durrantott. A 11. percig kellett várni az első csabai lehetőségre, ekkor Birtalan szabadrúgást ívelhetett középre, a teljesen üresen hagyott Kelemen 10 m-ről fejelhetett, Leindler kapus hatalmasat védett. Nem látszódott a továbbiakban sem, hogy a két gárda közül melyik a sereghajtó, két perccel az előző szituációt követően Tomisic éles szögből, de nagyon közelről lőhetett, Ribánszkinak minden tudására szüksége volt a védéshez. Minderre előbb Viczián, majd Birtalan válaszolt lövéssel a 17., illetve a 20. percben, a vendégportás azonban mind a két alkalommal a helyén volt. A meccs következő húsz perce nem a szép fociról és a remekbe szabott támadásokról szólt, eseménytelenül mentek a percek. Mintha a csabai labdarúgók kissé fásultabbak voltak az elmúlt hetekben megszokottnál, Boér Gábornak többször is fel kellett emelnie a hangját a vonal mellett az övéi biztatására. Másfél perccel az első félidő lefújása előtt aztán egy rögzített helyzetet követően sikerült betalálni. A meccs elejéhez hasonló helyről, az alapvonaltól mintegy 35 m-ről ívelhetett be szabadrúgást Birtalan a vendég tizenhatoson belülre, és mint később kiderült gólpassz lett belőle! Kelemen ugrott a legmagasabbra, és a tizenegyes pont tájékáról gyönyörűen fejelte ki a bal sarkot (1-0). A legjobb pillanatban jött a nyugtató, egyben vezető gól a lilák számára.
Szünet után is remekül megszervezték védekezését a vendégek, a csabai labdarúgók mezőnyben nagyon sokat tartották a labdát, de a kapu előteréhez érve többnyire elfogyott a tudomány. A 61. percben aztán egy szabadrúgást követően nem kis helyzetet hagyott ki a SZEOL Berteka révén, Ribánszki védett megint. Egy perccel ezt követően a másik oldalon egy remek kontra végén a csereként beállt Nagy István lőhetett volna gólt, de 15 m-ről fölé durrantott. A 84. percig aztán csak kisebb lehetőségeket láthatott a helyszínre kilátogató 843 néző, de az ominózus pillanatban sokak ereiben meghűlt a vér. A szintén csereember Buzási Péter Fábio hibájából került már-már kihagyhatatlan helyzetbe, de 12 m-ről senkitől sem zavartatva hajszállal kapu fölé durrantott. Felpezsdült a találkozó az utolsó tíz percre, veszélyes volt az 1-0-s eredmény a hazaiakra nézve, mert Zoran Kuntics és csapata nem adta fel. A kissé kitámadó szegedi csapat védekezése azért már lazult, és az utolsó percekben lőhetett volna gólt az Előre is. A 86. percben Gál röviden hazafejelt labdájára Viczián csapott le, elrúgta a kapus mellett is a pettyest, de balszerencséjére a jobb kapufáról kipattant a labda. A 90. perc eseménye volt még egy tűzijáték a szegedi kapu előtt, de Leindler két ízben is nagyszerű reflexszel mentette meg csapatát a góltól. A hosszabbítás három percében a szegedi játékosok még próbálkoztak, de csak szögletekig jutottak, amit már a csabai védők hatástalanítottak.
A látottak alapján két dolog tűnt fel összességében. Az egyik az, hogy az utóbbi meccseknél kissé fásultabb csapat benyomását keltette a lila-fehér együttes. A másik a SZEOL SC játéka, ami sokkal érettebb és szervezettebb volt annál, mint gondolta volna az ember egy utolsó helyen álló csapatról. Nem volt könnyű győzelem, de ettől függetlenül megvan zsinórban a negyedik, amit nem kell megmagyarázni, önmagáét beszél. Folytatás a Cigánd ellen idegenben.
Szegedi Zsolt
