Régebben minden sokkal lassabban ment, az ismerkedés akár hónapokig is eltarthatott és csak ezután jött a következő szint, a testi, illetve intim kapcsolat kialakítása és megélése.
Az úgynevezett “randevú” eleinte egyszerű köztéri találkozást jelentett, később azonban olyan közösségi találkahelyekre is kiterjedt, mint a tánctermek, mozik, bárok, éttermek és vidámparkok. Társadalmi elhelyezkedéstől függetlenül ezek a helyek egyszerre kínáltak kikapcsolódási és ismerkedési lehetőséget a fiatalabb nemzedék számára. A századforduló elején aztán egyre nagyobb divatja lett a férfiak körében apró ajándékokkal, virágcsokorral, itallal, étellel és belépőjeggyel elhalmozni szívük hölgyét.
Illusztráció (forrás: pexels.com)
Mindennek egy fontos, közös nevezője van, ez pedig a személyesség. A közvetlen emberi kapcsolat és a várakozás izgalma tette mindezt utánozhatatlanná és pótolhatatlanná. Ennek köszönhetően a kapcsolatok jobban fel tudtak épülni és ki tudták ismerni egymást az emberek.
A technológia folyamatos fejlődése miatt ma már nincs feltétlenül szükség személyes találkákra, vagy hosszas levelezésekre. Azzal, hogy a zsebünkbe nyúlva megtalálunk mindent, mindössze egy érintésnyi/gombnyomásnyi belefektetett energiával, ezek a dolgok feleslegessé váltak – bár ez a dolog ennél sokkal összetettebb. A hatalmas technikai ugrások ugyanis egy olyan felgyorsult világhoz vezettek, ahol minden a külcsínyre és az azonannaliságra épül.
A lányok egyszerre akarnak mindent is tudni, és nem kevésbé megmutatni, kik ők, azt hangsúlyozva, hogy “az őszinteség híve vagyok” vagy “ez vagyok én, magamat adom”. Azonban ha idejekorán, kis túlzással két komolyabb üzenetváltás után, beleugrunk egy kapcsolatba, alig tudunk valamit egymásról, az egészet elronthatja, ha egyszere, hirtelen mindent csak úgy “ráejtünk” a másikra.
Illusztráció (forrás: pixabay.com)
Ha két találkozás között minden áldott nap többször is felvesszük a kapcsolatot, akkor már nem marad téma, amiről beszélhetnénk a következő randevún, már ha lesz következő. Ennek az a következménye, hogy gyorsan átugorva az “unalmas részt”, rátérve a “lényegre”, a kapcsolatok sokszor ott kezdődnek, ahol végződniük kellene.
A mai kapcsolattrendek, ahol a "carpe diem"-et éljük és valljuk, egyből a testiség és az intimitás felé hajtják az ismerkedési folyamatokat, pedig annak kellene az utolsó lépésnek lennie egy egészséges párkapcsolatban.
–“Átszexualizálódott” a világ. A kapcsolatok a szexualitásra épülnek, mindenféle érzelmi háttér nélkül, ennek pedig a sok rövid távú légyott és még több csalódott, kiégett fiatal az eredménye. Pedig minden lány és fiú a nagy “váó”-ra vár, amit sajnos a folytonos partner váltástól várnak, azonban ha nincs érzelem, nincs meg a kellő testi és szellemi érettség, akkor sajnos “váó” sem lesz – fogalmazott Szicsek Margit pszichológus.
Amellett, hogy ez a fiúk önértékelésére is rossz hatással van, hiszen egy elégedetlenség alakul ki magukkal szemben (miszerint nem elég jók), addig a lányoknál egyfajta tovább pörgést eredményez. Mindez a fiatalok korai (akár a 20-as éveikben) kiégéshez vezethet.
Ami annak idején magától értetődött és az élet hozta, az az ember saját, szilárd személyiségváza, aminek alakulása kora serdülőkorban veszi kezdetét. Ha mindazt az ismeretet, szeretetet és értéket megkapnák a mai gyerekek, amit a social media és az okos eszközök fejlődése előtt felnőttek is, akkor ez magától kialakulna. Ugyanakkor még ennek szilárd váznak a birtokában is könnyen elbizonytalaníthatja az embert egy kritikusabb helyzet.
Illusztráció (forrás: pexels.com)
– Napjainkban a gyerekeknek lassan iskolában kéne tanulniuk azt, hogy ezt a saját, szilárd személyiségvázat hogyan is alakítsák ki maguknak, ugyanis a többség természetellenes módon nem rendelkezik ilyennel. Ennek az a következménye, hogy sokan még a 20-as, 30-as éveikben sem biztosak önmagukban, így még ebben a korban is rengeteg az önértékelési problémával szenvedő fiatal – emelte ki a szakember.
A másik szintén erre a generációra vonatkozó probléma, hogy nem alakul ki bennük az elengedési képesség, nem tanulták meg, hogy bizony le kell mondani dolgokról, ennek pedig sokszor az a következménye, hogy amikor véget ér egy kapcsolat, akkor számukra ezzel összedől a világ. A szakember szerint gyakran találkoznak olyan esettel, amikor az illető bosszút akar állni egy ilyen veszteség után. Ez pedig számos testi, vagy lelki abúziót eredményezett: megsértette, terrorizálta, megszúrta, megverte…stb – mindezt egyetlen elvre alapozva: “mert én nem kellettem neki!”
– Ha ezekben a gyerekekben ideje korán kialakult vagy kialakították volna azt a bizonyos egészséges elengedési képességet, hogy igen, van olyan, hogy elvesztünk számunkra fontos, kedves dolgokat, vagy személyeket, akkor könnyebben kezelnék ezeket a frusztrációs helyzeteket, ennek következtében kevesebb lenne a “bosszúhadjárat” és több az értékes, mély kapcsolat – hívta fel a figyelmet a pszichológus.
Illusztráció (forrás: pexels.com)
A social media még nehezebbé és nyugtalanítóbbá teszi ezt a helyzetet, hiszen nem elég, hogy akkor, úgy és annyit beszélünk az ismerőseinkkel, amennyit és ahogyan akarunk, emellett arról is tudomást szerezhetünk, ha a beszélgetőpartner megnézte az üzenetet, de nem válaszol.
Egy funkcionális MRI-vel végzett kutatás szerint ilyenkor olyan szintű kirekesztettség, izolációs érzés alakulhat ki az egyénben, mely során az agyban ugyanazok a központok aktiválódnak, amelyek nagyfokú testi fájdalomnál is. Tehát egy-egy ilyen helyzet nemcsak lelki, de szinte fizikai fájdalmat is képes okozni az emberben.
– Annyi mentális betegség, amennyi napjainkban felütötte a fejét, sohasem volt azelőtt. Ezek a fiatalok ugyanis nem tudnak mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, mivel hiányzik belőlük az alapvető megküzdési mechanizmus, ami nélkülözhetetlen része nemcsak a kapcsolatok kialakításának és megtartásának, hanem általánosságban az életnek – fejtette ki Szicsek Margit.
Sokszor azonban a környezet mit sem vesz ebből észre. Napjaink egyik legnagyobb vívmányát, a mesterséges intelligenciát (MI, AI) ma már szinte bárki használhatja akár lelki kérdésekben is, ezért a fiatalok sokszor nem is beszélnek másokkal, maximum kortársaikkal, vagy még velük sem. Számtalanszor előfordul az is, hogy olyan gyógyszerekhez nyúlnak, ami nem is adekvált a problémájuk esetében. Rengetegen vannak, akik azt érzik, hogy magukra vannak hagyva, sok a bennük felgyülemlett feszültség, amiből a pillanatnyilag leggyorsabb megoldásba menekülnek, ezt pedig gyakran a kábítószerben és az alkoholban találják meg.
Illusztráció (forrás: pexels.com)
A pszichológus hangsúlyozta: a probléma nem a fiatalkorban, hanem a gyökerekben rejlik.
– Annyi impulzus és inger éri ezeket a gyerekeket, hogy első osztályban külön kellene tanítani a kicsiknek, hogyan nyugtassák le magukat, hogy figyelni tudjanak. Később, serdülőkorba lépve egyre komolyabb önismereti, önreflexiós ismereteket kellene tanítani nekik, hogy 18 évesen úgy kerüljenek ki az iskolapadból, hogy az a bizonyos szilárd személyiségváz létezzen, és tovább építhető, fejleszthető legyen – fogalmazott.
Bár a helyzett ijesztő, korántsem reménytelen. Szülőként fontos, hogy idejekorán észrevegyük a jeleket és igyekezzünk magunk is példát mutatva igazgatni gyermekeink útját. Szánjunk időt arra, hogy beszéjünk velük és meghallgassuk őket, kicsi korban pedig igyekezzünk minél több mindent tanítanni a hagyományos kulturális formákból, és minél később bevezetni őket az okoseszközök, illetve a social media világába.
