Ugyanakkor lassan újra itt a szabadság is, ezért ha kopogtat a nagy ő, akkor felkészülten kell várnunk. A szexuálpszichológus a párkapcsolatban élőknek is fontos tanácsokat ad a mostani különleges helyzet kihívásaira.
– Sokaknak lehet ismeretlen a szexuálpszichológia területe, miért fontos ezzel a témával foglalkozni?
– A párkapcsolatot épp a testiség jelenléte különbözteti meg minden más, olyan szoros emberi viszonytól, mint amilyen a rokoni vagy baráti kötelék. Két ember között nincs a szexualitásnál magasabb szintű intimitás. Bár sokszor az evésre vagy a szexualitásra állatias ösztönökként tekintünk, az embereknél a szex túlmutat a szaporodáson, emellett nem csak a „kapok”, hanem az „adok” érzése is fontos. Az örömök megosztásától válik szexualitásunk emberien széppé. Ahogy egy családi közös étkezés is sokkal több, mint pusztán az éhség megszüntetése, úgyanígy a szeretkezés is túlmutat az ösztönök kielégítésénél. Kicsit filozofikusan fogalmazva, egy igazán mély együttlétnél a lelkek is ölelkeznek.
A szexuálpszichológia nem pusztán az ember egy nagyon fontos testi szükségletéről szól, hanem önértékelésünknek is fontos része, s gyakran párkapcsolatokat mentünk meg általa.
– Tehát a szexuálpszichológus munkája nem csak a fizikalitásról szól, miben különbözik ez a párterápiától?
– Nyilván nehéz a kettőt különválasztani. A párterápia során a pár kapcsolatának javításán, az érzések kifejezésén és a kommunikáción van a hangsúly, aminek egy pozitív következménye lehet a szexuális élet javulása is. A szexuálpszichológiában viszont a fókusz a szexuális elégedettség, boldogság elérésén van, ami egyben a párkapcsolatra is kivetül.
– Milyen eszközökkel lehet elérni ezeket a célokat?
– Első lépésként a téves hiedelmek feltárása és eloszlatása történik. A legtöbb esetben a párok megnyugtatása, megerősítése, bátorítása elég a problémák megoldásához. Ez azért kell, mivel sokszor olyan irreális mércéknek akarunk megfelelni, amilyeneket a média vagy a világháló állít, s rengeteg szorongást okoznak a hétköznapi életünkben. Második lépésként még szükség lehet hiányzó információk átadására, például technikákkal, anatómiai ismeretekkel kapcsolatban. A harmadik lépcsőfok pedig olyan személyre szabott tanácsokról szól, amikkel az adott személy vagy párkapcsolat tudja orvosolni a konkrét problémát. Intenzív terápiára nagyon ritkán kerül sor, s az jellemzően a klinikai szakpszichológus területe. A szexuálpszichológia modern eszközeivel nincs szükség hosszú terápiára, a legtöbb esetben gyorsabban működő technikákkal megoldhatók a szexuális élet elakadásai.
Hozzám egyébként nemcsak párok jönnek, egyedülálló emberek is megkeresnek a problémáikkal. Még azt érdemes megjegyezni, hogy amíg a szexuális felvilágosítás inkább biológiai oldalról közelít és orvosi szemléletű, az éretté válás lépéseiről, a betegségekről és a nem kívánt terhesség elkerüléséről tájékoztat, addig a szexuálpszichológiai hangsúlyú szexedukáció az örömteli szexualitásról, annak megélési lehetőségeiről szól.
– Ebből is látszik, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon megváltozott az, ahogyan a szexualitásról gondolkozunk. Legalább ennyire megváltozott azonban a párkeresés gyakorlata is az utóbbi időben. Emlékszem, hogy 10–15 éve még nem volt annyira megszokott az internetes társkeresés, mint ma. Ez a változás hogyan hatott a munkájára?
– Sokat foglalkozom a videóimban, előadásaimban az online társkeresés anomáliáival. Sok ilyen van, például, hogy miben füllentünk a társkereső oldalakon. A virtuális világban bármit megszépíthetnek az emberek, vagy akár teljesen más személyiséget is felvehetnek. Ezen a téren például a nők jellemzően a külsőségekkel, a testsúllyal, az életkorral kapcsolatban nem mondanak igazat. A férfiak pedig gyakran az aktuális kapcsolati státuszukról, illetve az ismerkedési céljaikról ferdítik el a valóságot. Gyakrabban mondják a férfiak, hogy komoly kapcsolatot keresnek, amikor valójában nem ez a céljuk, vagy akár párkapcsolatban, házasságban élnek. Illetve mindkét nem hajlamos a társkeresés során „megfeledkezni” arról, hogy vannak gyermekei.
Az ilyen csalások, a másik becsapása, hitegetése, a bizalommal való visszaélés komoly csalódást okoz, ezért fontos foglalkozni vele. A hamis céllal regisztrálók a másik ember pszichéjével játszanak.
– Érdekes kérdés az is, hogy milyen motiváció áll az oldalakra való regisztrálás mögött.
– Saját tanulmányaink és nemzetközi kutatások is foglalkoznak ezzel a témával. Van egyfajta nemi különbség: a férfiakra jellemzőbb az alkalmi kapcsolatok keresése, a nők pedig legtöbbször tartós viszonyra vágynak, s ismerkedési lehetőségként tekintenek akár a rapid randi oldalakra is. Nagyon sokszor tehát az alkalmi, vagy a tartós kapcsolat kialakítása a cél, ugyanakkor érdekes, hogy sok más oka is lehet a társkereső oldalak használatának. Gyakran a saját önértékelés javítása a célja a regisztrálóknak. Ilyenkor csak arról szeretnének meggyőződni, hogy milyen sok embernek tetszenek a fényképük vagy a stílusuk által.
Olyan önbizalomtöbbletet képes adni ez a tevékenység a kikapcsolódás, szórakozás mellett, hogy az online társkeresés egy nagyon erős függőséget is ki tud alakítani.
Ide kapcsolható az online skalpvadászat is, ami épp emiatt vonzó alternatívája a felnőttfilmeknek. Ilyenkor a fizikai érintkezésen kívül a szexualitás számos árnyalatát megélte már a virtuálisan megismerkedett pár, majd amikor a találkozásra kerülne sor, akkor egyszerűen felszívódik az egyik fél, mert valójában csak a hódítás érdekelte. A motivációk között még az unaloműzés, valamint praktikus célok is szerepelnek. Például egy külföldi utazáskor az ingyenes szállás biztosítása miatt ismerkednek a randioldalakon a felhasználók, persze némi „extrával” kiegészítve. Mások egyszerűen barátkozni, beszélgetni szeretnének, vagy kommunikációs készségeiket kipróbálni, csiszolgatni.
– Ezekkel a motivációs különbségekkel nincs is feltétlenül probléma – persze, ha a felek tisztában vannak a másik szándékaival.
– Igen, ha ezeket a célokat előzetesen nem tisztázzák őszintén a résztvevők, akkor valójában mások érzéseivel játszanak azok, akik nem mondanak igazat. Nagyon sokan sérülnek az ilyen helyzetekben. Például előfordul, hogy valaki megbízik a megismertben, megnyílik neki, majd hirtelen a másik egyszerűen megszakítja a kapcsolatot, és szó nélkül eltűnik. Sokan szimplán csak azért regisztrálnak, hogy másokat saját céljaikra használjanak.
A negatív személyiségvonásokkal, személyiségzavarokkal rendelkezők számára ez a felület végeláthatatlan játszóteret is jelent.
Egy nárcisztikus személy például arra használhatja, hogy minél több embert elbűvöljön, és bebizonyítsa, hogy mennyi potenciális partnere lehetne. A machiavellista pedig azt gyakorolja, hogy miként tud embereket manipulálni. A szadisztikus vonásokkal rendelkezők pedig azt élvezik, hogy miként okoznak fájdalmat másoknak a szavaikkal, viselkedésükkel.
– Mire figyeljenek a regisztrálók ezeken az oldalakon?
– Fontos, hogy játékosan álljunk hozzá a társkereséshez, ne vegyük komolyan, amíg nem vagyunk biztosak a másikban. Fokozatosan szabad csak megnyílni, hallgassunk a megérzéseinkre, és legyünk óvatosak. Ha például valaki már túl előre rohan, és ősszel a következő évi nyaralást tervezi, miközben még nem is találkoztak, akkor lássuk át az ilyen helyzetek valótlan alapját.
Van, aki folyamatosan küldözgeti élete lényegtelen képeit a másiknak (például egy bögrét, amiből kávét iszik, a felhős égboltot, a közlekedést), hogy nagyon őszintének tűnjön, miközben pedig a lényeget, hogy például párkapcsolatban van, elfelejti megemlíteni. Főleg a nők találkoznak azzal a nyomással, hogy intim képeket, szexuális fantáziákat osszanak meg a férfiakkal. Ezekkel a felvételekkel vissza is lehet élni, főleg a serdülőknél, fiataloknál veszélyes ez.
– Mennyi idő után érdemes találkozni?
– Ennek is van egy optimális ideje. Ha túl gyorsan találkozunk, akkor az a baj, hogy még nem kedveljük eléggé a másikat ahhoz, hogy az apróbb hibáit elnézzük. Ha pedig nagyon elhúzódik az első randi, akkor túlzottak lesznek az elvárásaink, olyan tulajdonságokat is beleálmodunk az ismeretlen partnerbe, amikkel pedig nem is rendelkezik. Azért, hogy ne alakuljon ki ilyen irreális kép a másikról, egy pár nap után kezdjünk el ne csak írásban beszélgetni, hanem hívjuk fel telefonon, kapcsoljuk be a kamerát, hogy halljuk a másik hangját, lássuk a gesztusait.
Van tehát egy optimális ideje a találkozásnak, azt szoktam mondani, hogy ne hamarabb, mint két hét, és ne később, mint egy hónap.
– A boldogságkutatók azt mondják, hogy a túl sok választási lehetőség nem feltétlenül teszi boldoggá az embereket, például amikor a végtelen számú film közül kell kiválasztanunk azt az egyet, ami éppen arra a napra tökéletes. Igaz ez a társkereső oldalak esetében a végtelen számú lehetséges partner közötti választásra is?
– Valóban a végtelennek tűnő lehetőségek elbizonytalaníthatják és döntésképtelenné tehetik a társkeresőket. Sokan azért sem tudnak megtapadni sokáig egy kiválasztott mellett, mert amikor van is partnerük, az a hétköznapok valóságában szürkének tűnhet az internet csilivili világához képest.
A partner, akivel megéljük a mindennapokat, nyilván nem tud egész nap csücsörítve, pucsítva rohangálni a lakásban, és mindig a szebbik arcát, egy felépített képet mutatni.
Előfordulhat, hogy nem becsüljük meg eléggé a társunkat, mivel neki az emberi arcát is látjuk. Az internet ebből a szempontból felerősítette a „szomszéd fűje mindig zöldebb” jelenséget. Másrészt igen, az online társkeresők elhitethetik velünk azt, hogy bármennyi lehetőségünk van. Ugyanez a döntésképtelenség egyébként a munkaerőpiacon is megfigyelhető a fiatalok körében. Sokan váltanak egyetemet, munkahelyet, mert mindig úgy érzik, lehet, hogy rosszul döntöttek.
A következő példával szoktam ezt a jelenséget még érzékeltetni: ha csak egy fekete és egy barna táskám van, akkor reggel belepillantok a tükörbe, a fekete cipőm miatt egyszerűen kiválasztom a fekete táskát, és már indulok is. Ha viszont 17 piros táskám van, ami az aznapi pirosas szettemhez illik, akkor bizony egy fél órát válogatok, és amikor már elindultam is bizonytalan vagyok abban, hogy biztos, hogy jól döntöttem-e? Ugyanez igaz az online társkereső oldalak esetében is, viszont itt a tét jóval nagyobb. Az ember társas lény, hosszú távon párra, érzelmekre, kölcsönös gondoskodásra, figyelemre vágyik.
Ráadásul az online társkeresés újdonságkeresésre nevel minket. Annyira ingergazdag a folyamat, hogy a kiválasztott egy szem partner ilyen változatosságot sehogy sem képes nyújtani, így folyamatosan csalódottak lehetünk.
– Mi lehet erre a megoldás? Mondjuk kevesebb közösségimédia-használat, hogy kevésbé higgyük el, hogy az ott felépített képek jelentik a valóságot?
– Teljesen mindegy, hogy miről van szó, emberi életünkben mindig a mérték az érték. Beszéljünk akár munkáról, vásárlásról, közösségi oldalakról. Ez utóbbiakat azért hozták létre, hogy összekössék az embereket, a meglévő kapcsolatainkat. Fontos, hogy ne boruljanak fel a prioritások, a közösségi oldalakat a kapcsolatok erősítésére és nem a meglévő kapcsolataink lebontására kell használni. El kell kerülni, hogy a tényleg értékes, valós emberi viszonyainkat veszítsük el, mert túlságosan belegabalyodunk az internet hálójába. Főleg a fiatalokra jellemző, hogy hozzászoknak az írásbeli kommunikációhoz, a cheteléshez, és amikor egy randin személyesen kell találkozni, akkor nem tudnak beszélgetni, ismerkedni. Már észrevehető, hogy az online térben megszokott viselkedési formák megjelennek a fizikai érintkezéseik során is, például ahogy a partnereket szelektálják.
– Ezeket a folyamatokat valószínűleg csak felgyorsította a koronavírus-járvány miatti bezártság. Az online társkeresés világára hogyan hatott a karantén?
– Az első hullám alatt azt mondtam, hogy több szerelem születik majd, mert értékesebbek lettek a kapcsolatok. A „futószalag-szemlélet”, amit a rapidrandik kínálnak, visszaszorult, több időt fordítottak az online ismerkedők a beszélgetésre. Ráadásul az első hullám után jött a nyár a viszonylagos szabadságával, amiben sok szerelem kiteljesedhetett.
A második-harmadik hullámnál a szingliknek már rettentően nehézzé vált az ismerkedés. Nem lehetett találkozni egy kávézóban vagy egy étteremben, megszűntek a randi lehetőségek. Télen a szabadban eszkimókként futhattak csak össze a hidegben, a „nálad vagy nálam” kérdés sürgetőbbé vált. Ahhoz azonban, hogy egy ismeretlent felengedjünk a lakásunkba, vagy pedig mi látogassuk meg, óriási bizalom kell, így sokan kihátráltak a találkozásokból. Ezért sokan inkább bezárkóztak a négy fal közé, és megelégedtek a biztonságosnak tűnő kiberszexszel, illetve a pornófilmekkel. Mindenféle online függőség nagymértékben felerősödött.
– Azért már látjuk a fényt az alagút végén, egyre inkább olyan lehet az életünk, mint volt régen. Mit tanácsol, mire figyeljünk párkapcsolati téren ebben az időszakban?
– A szinglik számára fontos, hogy készen álljanak egy új kapcsolatra. Testileg és lelkileg is építsék fel magukat, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Az önbizalom öltöztet, ne az tartson senkit vissza egy randitól, hogy úgy érzi, nem áll kész a lehetőségre, a szabadságra! A párkapcsolatok esetében pedig ki kell emelni, hogy rengeteg szó esik a vírus következtében felbomlott párokról, azonban sok kapcsolat megerősödött a karantén időszaka alatt. Sokan továbbléptek egy magasabb szintre, összeköltöztek, megházasodtak. Sajnos mostanra azonban kicsit be is szürkülhettek a viszonyok a friss, közös élmények hiányában.
Ezért fontos, hogy amikor megérint a szabadság szele, ne két irányba induljunk el. Minden élmény fokozottabban ér minket, ezért könnyen a szerelem illúziójába is eshetünk.
Értékes kapcsolatokat is eldobhatunk, ha a hirtelen jött szabadságot rosszul kezeljük. Ezt úgy tudjuk a legkönnyebben elkerülni, ha az első lépéseket közösen tesszük meg. Együtt menjünk el nyaralni, ismét szórakozni, az új élményeket először együtt éljük meg.
Forrás: hirado.hu
