Drága Gabi! Olvasom a közösségi oldalon a hírt, látom mellette a fotókat, látom, hogy a testedet megviselte a betegség, de a lelked még így is kiragyog. Éveken át sok-sok sajtótájékoztatón, rendezvényen futottunk össze, szinte mindenkit ismertél, szinte mindenről tudtál. Ha rohannod kellett egyik helyről a másikra – és gyakran kellett rohannod –, megvárt az aktuális nyilatkozó. Munkatársa voltál a Békés Megyei Hírlapnak, a Világgazdaságnak a Magyar Hírlapnak, sokat írtál Békés megyéről, Békéscsabáról, legtöbbször a makacs számok oldaláról megközelítve a történéseket. De ott voltál a kiállításokon, különböző előadásokon is, ahol egy másik arcodat ismerhettük meg.
Mégis azok a legkedvesebb emlékeim rólad, amikor kicsit meg tudtál állni, amikor az újságíróbálokon vagy kötetlenebb rendezvényeken volt időd sztorizgatni, és volt idő arra, hogy imádott fiaidról mesélj, akikre mindig olyan nagyon büszke voltál...
Egy ideje már nem láttunk, most pedig éppen a fiaid hozták a hírt, hogy nem küzdesz tovább, és hogy vidám természetedet, hatalmas életszeretetedet mindvégig megtartottad, amíg csak lehetett. És azt is írják, hogy bennük élsz tovább, Gabi!
Isten veled!
