Sokan emlegetik rögtön a Cavintont, illetve tekintik a kezdődő Alzheimer egyik első jelének az ismétlődő szituációt, amikor a lakásban az egyik helyiségből a másikba lépve elfelejtik, miért is indult el.
Szerencsére a legtöbb esetben semmilyen komolyabb neurológiai probléma nem áll ilyenkor a háttérben, a nyugtalanító élményt az úgynevezett ajtóhatás okozza. Az indianai Notre Dame Egyetem pszichológusai már 2006 óta vizsgálják a jelenséget. A vizsgálati alanyokat virtuális valóság segítségével tesztelték, és azt találták, hogy egy adott helyiségben lévő tárgyakra vonatkozó emlékeik gyengültek, amikor átmentek egy másik szobába vezető ajtón.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az agyban tárolt emlékek úgynevezett memóriaepizódokra vannak osztva. Az ajtó egyfajta eseményhatárt hoz létre, megnehezítve ezáltal az előző memóriaepizódban tárolt cél felismerését.
A Queenslandi Egyetem csapatának vizsgálati eredményei még tovább árnyalják a képet. A kutatók ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy az azonos helyiségekhez tartozó ajtókon való áthaladás többnyire nem befolyásolja a memóriát - kivéve, ha valamivel elvonták a kutatásban részt vevők figyelmét. Az ajtóhatás tehát nagyobb valószínűséggel következik be akkor, ha komolyabb kontextusváltás történik: például a nappaliból a kertbe lép ki. Amennyiben tudja, hogy önre is jellemző az ajtóhatás, az egyetlen, amit tehet, hogy erősebben koncentrál, amikor valami eszébe jut, és elindul érte egy másik helyiségbe.
Forrás: Femina.hu
