A rendezvény kiteljesedése előtt már egy jó másfél órával korábban elindult Veszelytől, az Élővíz-csatornán a Békéscsabai Evezőlapátosok Baráti Társaságának kilenc kenuja.
A maskarába öltözött, télűző, kedélyes legénység körülbelül egy perc erejéig duatlonistává vált, amikor is az Erdélyi zsilipnél a hónuk alá csapták a hajójukat. Majdan hamarosan be is siklottak a Csabagyöngye elé, ahol Tűzkör Egyesület tagjai teával és fánkkal várták őket (és mindenkit).
Zalai Erika, az egyesület elnöke a szertartás elején elmondta, a hagyományok szerint szalmával kitömve készült a kiszebaba. Majd a jelenlévők megírták az „elengedő szalagot” – amire a bánatukat jegyezték fel –, és rákötötték a babára.
Azt követően Medovarszki János, a Megyeri Íjászok vezetője hagyományos, régi tűzgyújtó technikával belobbantja a tüzet, és rátették a (kicsit sajnáltam) kiszét. Közben Lengyel Balázs kikiáltó, dobos rigmusai közepette, jó néhányan síppal, csörgődobbal, kolomppal kísérték a babát az árnyékbábvilágba.
„Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll.
Tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétoszlik,
egész kitavaszodik.”
Sokan az épületből nézték, a műsort. Néhány percre még a pálinkaverseny eredményhirdetése is leállt. Közben megjegyeztem Medovarszki úrnak, hogy a tót kiszét, nyilván Kiszely-babának hívják. Ő meg elárulta, hogy a rítus áldozatát Bröcklichné Kende Rozáliának hívták.
Galéria
