Egy tragikus F1-es hétvége első előjele: Rubens Barrichello balesete

Rubens Barrichello 1993-ban debütált a Formula 1-ben a Jordan színeiben. A brazil az első komolyabb eredményét rögtön a harmadik versenyén, az Európai Nagydíjon elérhette volna, amikor is a harmadik helyen autózott, de a gépéből kifogyott az üzemanyag. Kiesett, de a neve a teljesítményével együtt beégett a köztudatba, illetve élvezhette a honfitársa, a háromszoros világbajnok, Ayrton Senna támogatását is. Ebben a szezonban végül csak Japánban szerzett két pontot és a 18. helyen zárt a világbajnokságon. A következő szezonban is maradt az ír istállónál, hiszen nem sikerült erősebb csapathoz igazolnia. Ugyanakkor a Jordan látványosan javult erre a szezonra, így amikor Barrichello nem esett ki, akkor rendre a dobogón végzett.

Az 1994-es szezon második versenyén először fért fel a dobogóra, hiszen harmadik lett a Csendes-Óceáni Nagydíjon, míg a szezonnyitó hazai futamán a negyedik helyet szerezte meg, ezzel a világbajnokság második helyén állva utazott el az első európai helyszínre, Olaszországba. Az első helyen ekkor Michael Schumacher volt 20 ponttal, aki az első két versenyt simán behúzta, miután a Williamses riválisa, Ayrton Senna mindkétszer kiesett.

Bár az F1 Olaszországba látogatott és a versenynek Imola adott otthont, az mégis San Marinó-i Nagydíj néven futott, hiszen az igazi olasz futamra csak a bajnokság későbbi szakaszában került sor, a tradicionális monzai pályán. Az imolai futam 1980 óta volt ekkor a naptárban és a versenyzők kimondottan szerették annak tempós kanyarjai és egyenesei miatt. Ugyanakkor már korántsem volt olyan biztonságos, mint korábban, mivel az autók gyorsultak, de ezzel együtt a pályákat nem tették biztonságosabbá. Ennek a pilóták – élükön Sennával – többször is hangot adtak, de nem történt változás egészen a bekövetkezett tragédiasorozatig.

A San Marinó-i Nagydíjnak helyet adó pályán 1994-ben több, hosszabb egyenes is volt, de a kanyarokban jellemzően nem gumifal, hanem a beton parancsolt megálljt a hibázó versenyzőknek, néhány kivételtől eltekintve. Mit ad Isten meg is történt a baj még az első időmérőedzésen (akkor még kettő volt), április 29-én pénteken, amikor Rubens Barrichello hibázott, miután a Variante Bassa nevű kanyarba túl nagy sebességgel érkezett, amely következtében a Jordanje a magas rázókőre futott, majd a levegőbe emelkedve, nagyjából egy méteres magasságban, 220 km/órás sebességgel a gumifal felett torpedóként csapódott a pályát szegélyező kerítésbe, majd fejtetőre állt.

A 21 esztendős pilóta elveszítette az eszméletét és lenyelte a nyelvét, a feje így jobbra-balra ingott, amikor a pályamunkások nem túl szakszerűen visszaállították az autót a talpára. 1994-ben még nem voltak olyan felszerelések, mint HANS és a Halo, amely a pilóták fejét védené a bukósisakot leszámítva, ráadásul még a kasztni sem volt magasítva a cockpitnél, így a versenyzők nyaka is kilátszott az autóból. Miután ellátták a pályán, az orvosi központba szállították, ahol kiderült, hogy orrcsonttörése volt és a keze is megsérült, majd a bolognai kórházban rutinvizsgálatokon esett át. Barrichello versenyhétvégéje a balesetével véget is ért. Szombaton ugyan még részt vett a versenyzői megbeszélésen, de vasárnap már az angliai otthonában pihent. A brazil a következő monacó-i versenyen már visszatért, a bajnokságban pedig az előkelő hatodik helyen végezett, de még 1995-ben is maradt a Jordannél.

18 évvel később karrierje legrosszabb pillanataként emlékezett vissza szörnyű bukására.

– A legnehezebb napom az volt, amikor 1994-ben Imolában buktam. Csak arra emlékszem, hogy azt mondom magamban: A francba! Ez, az egyetlen emlékem az ütközés előttről, aztán elvesztettem az eszméletemet. Ma már tudom, hogy túl gyorsan mentem a kanyarba. És aztán csak annyit mondtam, a francba – nyilatkozta egy 2012-es interjúban.

A brazil bukása ugyan rémisztő volt, de a paddock nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget – már csak azért sem, mert abban az évben már amúgy is több baleset történt az aktív felfüggesztés betiltása miatt meglehetősen nehezen vezethető autókkal. 

– Elvesztette az uralmát a Jordan fölött az utolsó lassítóban, és már nem volt ideje javítani. A leginkább sokkoló az a sebesség volt, amivel kirepült – egy ideig úgy tűnt, átszakítja a kerítést és a lelátóra repül – idézte fel a történteket Damon Hill, akit egyébként megrémített, hogy a mentés során a pályabírók csak úgy visszafordították autóját, nem törődve azzal, hogy a brazilnak akár nyaki vagy gerincsérülése is lehet. Hozzátette: az aggasztó balesetet szép lassan elfejtették és visszatértek a versenyzéshez, miután a brazil szombaton már a boxutcában sétált.

Barrichello pártfogója, Ayrton Senna nagyon is komolyan vette a balesetet, s azonnal Barrichello állapotáról érdeklődött. „Amikor a pályakórházban felébredtem, Ayrton Senna volt az első ember, akit megpillantottam” – mesélte Barrichello. A korábbi F1-es riporter, Roberto Carini így emlékszik: „Ayrton azonnal látni akarta Rubenst. A baleset nagyon zavarta őt. Amikor később kijött a kórházból és interjút adott, könnyekben tört ki. Biztosra veszem, hogy nagyon foglalkoztatta őt ez a baleset” – idézi a riportert a Speedweek.

Szombat délelőtt még senki sem gondolta volna, hogy a második időmérőedzésen ennél sokkal nagyobb tragédia történhet, arra meg végképp nem, hogy május 1-jén, a vasárnapi futamon a sportág elveszíti az egyik legnagyobb ikonját… de erről majd később!

A cikkhez felhasznált források: Wikipédia, YouTube, M4Sport és Nemzeti Sport