Április 30-án rendezték a San Marino-i Nagydíj második időmérőjét, amelyen bekövetkezett a lehetetlen: Roland Ratzenberger halálos kimenetelű balesetet szenvedett, de folytatták a nagydíjat. A tragédiára egy nappal a sportág elvesztette az ikonját, Ayrton Sennát is.
1994 első európai Formula-1-es hétvégéjén valami baljós lebegett a levegőben, az első szabadedzésen Rubens Barrichello szenvedett súlyos balesetet, miután a Variante Bassa nevű kanyarba túl nagy sebességgel érkezett, amely következtében a Jordanje a magas rázókőre futott, majd a levegőbe emelkedve, nagyjából egy méteres magasságban, 220 km/órás sebességgel a gumifal felett torpedóként csapódott a pályát szegélyező kerítésbe és fejtetőre állt. Az akkor még csak 21 esztendős brazil a szerencséjére egy orrcsonttöréssel és karsérülésekkel megúszta a bukást, de a hétvégén már ülhetett újra volán mögé. Erről részletesebben a tegnapi cikkünkben írtunk. Sajnálatosan egy nappal később a második időmérő edzésen már bekövetkezett a baj, amikor Roland Ratzenberger szenvedett halálos kimenetelű balesetet…
A 33 éves osztráknak ez volt az első éve a királykategóriában, de az álmát élte, ugyanis az volt karrierjének egyik legfőbb célja, hogy a Forma-1-ben versenyezhessen. Ratzenberger 1983-ban kezdte a pályafutását a Formula Ford bajnokságban, amely kategória osztrák és közép-európai kiírását meg is nyerte, de még ugyanebben az évben a Brands Hatch-ben megtartott Formula Ford fesztiválon egy második helyet szerzett, Johnny Herbert mögött, majd 1986-ban megnyerte a viadalt. Jogot szerzett arra, hogy a brit Formula 3-ban versenyezzen, ahol két szezont töltött el, összetettben mindkétszer a 12. helyen végzett. Ezzel párhuzamosan a Túraautó Világbajnokságban is versenyzett. 1989-ben a brit Formula 3000-ben próbálta ki magát, ahol a harmadik helyen végzett a bajnokságban.
1990-ben szériát és országot is váltott, Japánban ismét sportautókkal versenyzett, köztük túraautókkal, 1990-ben és 1991-ben is ötödik helyet szerezve egy BMW M3 autóval. 1992-ben már a japán Formula 3000-ben indult és annak ellenére, hogy régebbi fejlesztésű autója volt, két versenyt meg is nyert és másodikként végzett az összetettben, a következő évben pedig tizenegyedikként. Le Mans-ban a híres 24 órás autóversenyen is több alkalommal elindult, elsőként 1989-ben a Brun Motorsportnál egy Porsche 962 volánjánál Maurizio Sandro Sala és Walter Lechner társaként, azonban a harmadik órában már feladni kényszerültek a versenyt. 1990-ben egy kitérőt tett a Sard csapathoz, majd 1992-ben és 1993-ban is velük indult el. Utóbbi évben ötödik helyet szerzett Mauro Martini és Naoki Nagasaka társaként egy Toyota 93 C-V autóval, de a saját kategóriájukat a C2-est megnyerték.
Ratzenberger álma 1994-ben válhatott csak valósággá, amikor szerződtette a Nick Wirth vezette újonc, Simtek csapat öt versenyre, David Brabham csapattársaként. Ebben a szezonban még nem indulhatott el mindenki a versenyeken, a létszám korlát miatt. Élete első versenyén, Brazíliában nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, miután az első időmérő edzésen mechanikai problémák adódtak autójával, míg a második edzésen felhőszakadás zúdult a pályára, így esélye sem volt bejutni az indulók közé. Ez óriási nyomást tett a pilótára, ami sajnos a későbbiekben megmutatkozott. A második, Aidában megtartott Csendes-Óceáni Nagydíjon már a rajtrácson állhatott: élete első versenyén, amelyen részt is vett, a 11. lett, de utolsóként intették le a futamon, hiszen mögötte tizenöten is kiestek a verseny folyamán.
Roland Ratzenberger 1994. április 30-án élete harmadik F1-es hétvégéjén vett részt, amely második időmérőedzésén azon munkálkodott, hogy valahogy kvalifikálja magát a vasárnapi futamra. Az osztrák versenyző kicsit lecsúszott a pályáról az egyik kanyarban ezért úgy döntött, hogy megkezd egy újabb gyorskört, miután gyorsirányváltásokkal ellenőrizte az autója állapotát. Az edzés 20. percében az elsővezető szárnya a nagy terheléstől és a kicsúszásnál érte kisebb sérülés miatt a Villeneuve-kanyar előtt eltört és a Simtek irányíthatatlanná vált. A versenyző nem tudta elkerülni az ütközést és szinte teljes sebességgel, 315 km/óra a betonfalnak csapódott, majd a következő kanyarban megállt.
A teljesen összeroncsolódott autóban a pilóta feje természetellenesen félrebicsaklott, azonnal észrevehető volt, hogy nagy a baj. Az edzést megállították, a mentőcsapatok pillanatokon belül a helyszínre érkeztek, és megkezdték küzdelmüket Ratzenberger életéért, de már a sisak levételekor látták, hogy esélye sincs a túlélésre a pilótának, aki erősen vérzett az orrán, száján és a fülén keresztül is. Az osztrák versenyző szinte azonnal belehalt a csigolya- és koponyaalapi törésébe, halálát nem sokkal a bolognai Maggiore kórházba való szállítása után jelentették be. A pilóta a halálosbalesete ellenére a 26. rajthelyet szerezte meg, vagyis indulhatott volna a vasárnapi nagydíjon.
Ez volt az első haláleset Formula–1-es versenyhétvégén Riccardo Paletti 1982-es Kanadában elszenvedett balesete óta, és Elio de Angelis 1986-os franciaországi tesztbalesete óta Roland Ratzenberger volt az első, aki Formula–1-es autóban vesztette életét.
A balesetet követően Ayrton Senna, Michael Schumacher és Gerhard Berger létrehozták a GPDA-t, a Versenyzők Érdekvédelmi Szervezetét, hogy a pályák és az autók biztonságáért tegyenek, ez korábban is működő szervezet volt, de 1982 óta szüneteltette a tevékenységét. Ratzenberger halála ellenére a nagydíjat nem állították le, akkor még senki sem mert belegondolni, hogy a vasárnapi futamon újabb halálosbaleset történhet, ahol a sportág elveszti az akkor egyetlen aktív világbajnokát Ayrton Sennát. A legendás brazil autójában megtalálták az osztrák zászlót, amellyel Ratzenbergerre tisztelgett volna a kockászászlót követően. Sennának minden esélye megvolt a győzelemre, hiszen a pole-pozícióból indulhatott, de erről majd később…
A brazil és az osztrák egy hétvégén vesztették életüket, és mindkettőjük temetését is egyszerre rendezték, minimális időbeli különbséggel egymáshoz képest, szinte mindenki Ayrton Senna temetésére ment el, Ratzenberger búcsúztatásán jóval kisebb volt a tömeg és kevesebb nagyobb név is volt ott. Az egyik ritka kivétel az akkori FIA-elnök Max Mosley volt, aki később így nyilatkozott döntéséről:
– Rolandot akkor teljesen elfelejtették, szóval úgy döntöttem, hogy én az ő temetésén teszem tiszteletemet. Úgy gondoltam, fontos, hogy valaki a Forma-1 részéről ott legyen az ő temetésén is, ne mindenki Sennáéra menjen – fogalmazott a Nemzetközi Automobil Szövetség akkori elnöke.
Ratzenberger a szép búcsút Franciaországban kapta meg, mivel jelenése lett volna a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol a csapattársai, Mauro Martini, Jeff Krosnoff, lettek volna. Az osztrák helyére a helyére Eddie Irvine ugrott be, aki abban a szezonban az F1-ben is versenyzett a Jordannél. Az elhunyt társuk előtt tisztelegve a nevét is felmatricázták az autóra, ami másodikként ért célba.
Felhasznált források: Wikipédia, Motorsport.com
_-_01-400x225.jpg)
