– Körülbelül három-négy éve történt… Ahogy nézegettem az ipartestületben a jó negyven éves tablót, észrevettem, hogy nagyon sok kép alatt elhalványultak a filctollal írt betűk, ebből kifolyólag nagyon sok régi tagot nem tudtunk azonosítani. „Milyen hálátlan ez az utókor!”, szisszentem fel – persze beleértve magamat is –, és arra a következtetésre jutottam, hogy sürgősen pótolni kell a hiányosságokat – mondja Juhos János.
Majd megkérdezi, „Mit várunk a politikától, ha a saját múltunkat sem ismerjük?” Hozzáfűzve, különben a könyv szlogenje: Ki a múltját nem ismeri, a jövőjét nem érdemli. Azt követően több felhívást osztottak meg a Facebookon, valamint a Békés Mátrixon. Lényegében segítséget kértek a lakosságtól, hogy a készülő, kisiparos-történeti könyvhöz küldjenek kapcsolódó emlékeket, fotográfiákat, tárgyakat.
– Miután egy csomó anyag érkezet, egy jó tollú ismerősömet felkértem – teszi hozzá –, hogy szerkessze meg a beérkezett szövegeket, de idővel rájött, hogy kisiparosok világa belülről egészen más, mint amit korábban a szolgáltatásaik igénybevételkor gondolt, és a munkától sajnos visszalépett. Azt követően, a beérkezett anyagok birtokában mások biztatására belevágtunk. Ebből kifolyólag volt lehetőségem mélyebben belenézni az anyagokba. Idővel egyre jobban megtetszettek a történetek.
Juhos Andrea és Juhos János – Forrás: Juhos János
Hozzáteszi, a minap egy hölgy megkereste, hogy a nagyapja kesztyűkészítő volt. „Kesztyűkészítő? Hát nem a Pécsi Bőrgyárban készítik a kesztyűket?”, kérdezett vissza viccelődve. A nő története azonban már a következő, bővített kiadásba fog bekerülni.
– Közben Molnárné dr. Tarkovács Márta rendbe szedte a korábbi író félbehagyott munkáit, amit újabb anyagokkal kiegészítettem – folytatja. – Majd három részre osztottuk a könyvet: az első a 1884-tól, azaz a kezdetektől a 2. világháborúig, a második a 1940-es évektől a rendszerváltásig, végül az 1990-es évektől napjainkig tart.
Elmeséli, a szocializmus kezdetén, számos kisiparos nem volt hajlandó belépni az újonnan alakuló szövetkezetekbe. Az egyik maszek szabó teljesen hajthatatlan volt, majd bedobtak az udvarába egy kézigránátot, ami épp elég indok volt arra, hogy bemenjen a szövetkezetbe. Miután nem tetszett neki a szervezet, így elment egy pesti színházhoz szabónak. Idővel sokukat meggyőzték, hogy „Nincs mese, egyedül nem tudsz boldogulni, mert ellehetetlenítünk!”.
– Az a 40 év nagyon hosszú volt – mondja –, nagyon sok családi tragédia volt a háttérben. Néhány maszek mégis megpróbált talpon maradni. Persze többüket hátrányos helyzetbe hozták, osztályellenségek lettek, ellenben a saját maguk urai voltak. Sok-sok év után a politika is belátta, hogy szükség van az általuk nyújtott szolgáltatásra, ezért kellő távolságtartással, elfogadta őket, mert egy igazi mester jellemzően mentes a szélsőségektől. Van egy anekdota a falusi fodrászról, aki mindenkiről jót mond, de rosszat gondol.
A kötettel kapcsolatban megemlíti, céljuk volt, hogy ne csak a korábbi tisztességesen dolgozó iparosoknak állítsanak emléket, hanem példájukon keresztül a fiataloknak is olyan tanulságos olvasmány legyen, amiben egyes ismert személyek munkásságába való betekintés segíthet eligazodni a mai gyorsan változó körülmények közt. Érdemes tanulmányozni a megmutatott életsorsokat, hogy miképp tudtak alkalmazkodni a mindenkori kisiparosok a változó körülményekhez. „Az maga a csoda, hogy miképp élték túl a rendszereket! – húzza alá. – Hiszen 139 éve folyamatosan működik a békési ipartestület”.
***
A könyv csak a Békési Ipartestületben kapható (5630 Békés, Kossuth u. 17.)
