Amikor a nyolcvanas években Such nagymamámtól megkérdeztem, hogy ki a kedvenc költője, ő szemrebbenés nélkül azt felelte: Petőfi! Ekkor megmosolyogtam. Utólag megvallva, inkább magamat kellett volna. Főleg azért, mert nyilván egy tipikus szűrőn keresztül ment át az iskolai kötelező tananyag, és ahogy az időszekér szalad, egyre több Petőfi kincsbe botlunk.