Az érdeklődők szombaton a Békés Megyei Könyvtár szervezésében járhatták körbe a 101-es emlékhelyeket Békéscsabán, köztük a Ligeti temetőt, valamint megnézhették a belvárosi katolikus templomban található, egyik, az első világháborúhoz kapcsolódó festett üvegablakot és meglátogatták Sternschuss János katonakórház-vezető emléktábláját a városházán. Ezt követően vasárnap kinyílt a hősi temető kapuja, ezzel a két programmal tisztelegtek a hősök emléke előtt.
Ugrai Gábor, az egyesület elnöke vasárnap készséggel válaszolt a szépszámú érdeklődőnek a Lipták András utca végén található, egyébként – a rongálásokat megelőzendő – zárva tartó sírkertben. A behir.hu érdeklődésére elmondta: a temető érdekessége, hogy nem csupán csabai katonák nyugszanak itt, hanem mindazok, akik az első világháború alatt például a helyi katonakórházban hunytak el, legyen szó szövetséges vagy ellenséges katonáról. „A halott katona nem ellenség” – idézte. „Örülök, hogy sokan eljöttek ma és annak is, hogy van, aki még az unokáját is elhozta” – fűzte hozzá.
Az egyesületi elnök arra is kitért, hogy lépten-nyomon román, orosz, szlovák, cseh nemzeti színű szalagokat lehet felfedezni a temetőben található szoborcsoportnál, ami azt jelzi, hogy külföldről is érkeznek ide, illetve van igény arra, hogy időnként kinyissák a sírkert kapuit.
Ugrai Gábor zárásként több érdekességet is elárult: a nagy világégéskor mások mellett orosz hadifoglyok is kerültek Békéscsabára. Ebben az időszakban is kellett aratni, mezőgazdasági munkát végezni és mivel a férfiak nagy részét elvitték harcolni, a csabai gazdák bérelhettek hadifoglyokat kétkezi munkára. Kommunikálni nagyjából tudtak az orosz-szlovák nyelvrokonság miatt, s mint később kiderült, a helyiek nagyon becsületes embereknek írták le őket. Dolgozhattak, kaptak enni, inni, miközben várták a háború végét. A feljegyzések szerint egyikük a háború után sem ment haza, az 1960-as években halt meg. A temetőben van olyan sír, amelyben egy 1940-ben elhunyt, Laurinyecz névre hallgató férfit temettek el. A második bécsi döntés napján hunyt el. Sírjának érdekessége, hogy ebben az időben még nem volt második világháborús temető, ezért került az első világháborús sírkertbe.
És még egy érdekesség: a temető fölött őrködő szoborcsoport talapzatába vésett emlékszöveg nem tartalmazza, mikor ért véget az első világégés, csupán annak kezdődátumát vitték fel, míg a záró dátumnak üresen hagyták a helyet. 1918-ban egymást érték a sorsfordító események, így az elődök a történelem viharában valószínűleg megfeledkeztek erről az apróságról….
