Ma is a Szabadság téren áll – az Alföldön nem éppen jellemző építmény – az obeliszk, amely kőbe vésve őrzi az első világháborúban harcolt, Békés és Csongrád megyéből származó, a 101-es gyalogezredben harcoló katonák emlékét. A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület évről évre csendes megemlékezésen eleveníti fel az alakulat történetét.
Huszár Endre elnökségi tag visszaidézte, hogy ennél az ezrednél szolgált a legtöbb békéscsabai; laktanyájuk a mai Andrássy gimnázium helyén volt. Az ezredet 1914 augusztus 2.-án vezényelték a frontra: ebben az évben és 1915-ben az oroszok ellen vonultak, 1916-ban Tirolban teljesítettek szolgálatot, majd 1917-ben Erdélyben küzdöttek, végül 1918-ban az olasz fronton igyekeztek helyt állni. Az elnökségi tag rámutatott, hogy az ezred sokszor igen mostoha körülmények között harcolt. A viharsarki katonák végül 1918. november 16-án térhettek haza, 52 havi frontszolgálat után.
Galéria
-1024x576.jpg)
Ugrai Gábor, az egyesület elnöke, a Jankay általános iskola történelemtanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a részben parasztemberekből álló ezrednek különösen nagy kihívást jelentett az olasz front, hiszen habár az alapkiképzést megkapták, nem voltak rá felkészülve, hogy a hegyek között, nehéz terepen kell majd helyt állniuk. Éppen ezért is lehetséges, hogy az alakulat komoly veszteségeket szenvedett – a katonák közül többen baleset miatt haltak meg, nem amiatt, mert a fronton harcoltak.
A megemlékezésen elhangzott, hogy magának az emlékműnek is hányattatott a sorsa: a majdnem dísztelen obeliszket 1923-ban állíttatta Belanka Mihály zászlós 963 bajtársa tiszteletére. Az 1950-es években az emlékművet a regnáló rendszer elásatta, majd 1956-ban a forradalmi bizottság kiásatta és helyre állíttatta. A jelenleg is ismert obeliszk 1999-ben nyerte el végső formáját.
