Még a bibliotéka bejárata előtt a szerző egyik barátja nagy nevetve újságolta: „A tavalyi könyvbemutatón Sicz Gyuri megígérte, hogy soha többé nem ír…” Minderre a kertészmérnök az előadás előtte eképp reflektált: „Meg is kaptam, hogy ne kábítsam a nagyérdeműt, mert úgyis írni fogok még. Így kénytelen voltam sikerélményt szerezni neki.”
A családias hangulatú rendezvényen elmesélte, egy hosszú nyelvű gereblyével összehúzta a múltja termékeit, kivette az íróasztalfiókból az eddig még nem publikált írásait. Majd az összegyűjtött anyagot a barátai bíztatására könyvalakban adta ki.
– Hab a tortán, hogy 2017-ben kezdeményeztem a csabagyöngye szőlő nemesítésével kapcsolatosan, korábban felmerült vitatott kérdések tisztázását – folytatta. – „Szövetkeztem” a gödöllői genetikai intézetben tevékenykedő Kiss Erzsébet professzor asszonnyal, valamint Kozma Pállal, a pécsi kutatóintézet nyugalmazott igazgatójával.
Galéria
A múltban sajnos mennyi mindent le lehetett írni, ez a vizsgálat viszont kiderítette, hogy 120 éven keresztül mámorították a nagyközönséget, ugyanis a csabagyöngye nem úgy készült, ahogy a fáma szól.
– Noha ez az anyag kakukktojás a kötetben, mivel nem az én szerzeményem, hanem az említett kollégák munkája. Úgy voltam vele azonban, hogy ne vigyem már magammal a túlvilágra ezt a jelentős felismerést, amely igencsak meg fogja rángatni a szőlészek bajszát – fogalmazott.
