Azt tudni kell, hogy Máthé Feri a felvezetőiben számtalanszor látványosabban meséli el a kultikus mozikat, mint maga a vászon.
Elmondta, a Mester 2020-ban lenne 100 esztendős, így a tiszteletére idén minden második film egy Fellini dolgozat lesz. Azonfelül Az édes életet, épp 60 éve mutatták be Olaszországban; hazánkban 1962 decemberében.
Taljánföldön óriási nézettsége volt a 175 perces munkána. Részint ez annak is betudható, hogy az akkori korerkölcsnek megfelelően 18-as korhatár-besorolást kapott (a mai DVD-tokokra már csak egy ártatlan kis 12-es karika került fel). Illetve hamarosan átsöpört az egész világon.
„A film nem egy vidám történet – folytatta –, miközben van humora; sőt, valaha Fellini karikaturistának készült, zseniálisan rajzolt… 1986-ban Budapesten volt egy kiállítása is (Feri látta). És valójában úgy írta a forgatókönyvet, hogy folyamatosan rajzolt, képeket nézegetett, és a színészeivel beszélgetett. A szakértők szerint azonban ettől a filmtől kezdve nem lehet érteni a rendezőt.”
Hozzáfűzte, noha hiába volt meg a forgatókönyv, többször átszinkronizálta a dialógusokat. Ám a magyar szinkron mellett sem szabad csak úgy elsétálni: Marcello Mastroianninak maga Latinovits Zoltán kölcsönözte a hangját. (Feri lábjegyzet: a magyar színésznek sokkal cinikusabb volt a hangja, mint olasz kollégájának.)
A filmben feltűnő Nico, a kor popdívája pedig Váradi Hédi hangján kelt életre a magyar filmszínházakban. (Nico derekát valaha Alain Delon, Jim Morrison, vagy éppen James Newell Osterberg, azaz Iggy Pop is szívesen ölelte – ST.)
Elújságolta, többek között, ahogy az „édes élet”, úgy a paparazzo kifejezés is Fellini gyermeke. Történetesen az egyik társszerzőjével azon törték a fejüket, hogy milyen jó lenne egy testhezálló szót ráhúzni a lesifotósokra. Majdan egy régi operakönyvben megtetszett nekik az egyik szereplő, Babarazzo neve, és csak a b-ket ki kellett cserélniük p-kre. Sokan azt hitték, hogy ez egy szicíliai kifejezés. Ma már benne van az olasz szótárakban.
(Feri amúgy megengedte, hogy ellophassam a szlávos lelkét – ergo lefotózhattam.)
