– Nem rossz az idei, magyarországi diótermés. Azonban az előző évekre jellemző, a fúrólégy jelentette problémáknál nagyobb gonddal kell szembenézniük a hazai diótermelőknek. Úgy tűnik, hogy a jellemzően gyenge minőségű, de a magyarnál olcsóbb importdió rontja a helyzetüket a piacon. Milyen kihívásokkal kell szembenézniük a termelőknek?
– Az okoz problémát, hogy akik máshonnan szállítják országunkba a diót, adminisztrációs költségek, közterhek nélkül termelik, sőt jóval alacsonyabb terhekkel néznek szembe, mint amelyekkel nekünk, hazai termelőknek kell megbírkózni. Emellett irdatlan árkülönbség van az input anyagok között. Az importországok az Európai Unióban évtizedek óta betiltott vegyszereket és segédanyagokat tudnak használni, nálunk már a szóban forgó adalékanyagok nem elérhetőek mert betiltották őket – okkal. Tehát jóval a mi bekerülési költségeink alatt tudják a diótermésüket idehozni. Nekünk 4000 forint körül sikerült előállítani egy kilogramm dióbelet, míg akik kintről hozzák be, kicsivel több mint a feléért tudják értékesíteni, akár köztereken, multicégek háta mögött és akár autókból is.
– Úgy gondolod, hogy ez az értékesítői hozzáállás nem lojális a többi kereskedőtárssal szemben?
– Azok az árusok, akik az import terméket szórják szét, véleményem szerint nem lojálisak. Azt elvet már jobban ismerik, hogy hogyan lehet gyorsan a saját vagy egy központi befektetőnek a pénzét visszaforgatni. Az utóbbi szétszórja az árusait, hogy minél többet terítsenek szét az országban, amivel kettő-háromszáz forintot keresnek. Ezzel egy-két nap alatt végeznek, leadják a keresletet és azután hozzák a következő szállítmányt. Ezzel károsítják azt a piaci közönséget, amiért a helyi tisztességes termelők megdolgoztak. Nyilvánvalóan vannak, akik az olcsóbb termékre figyelnek fel, hiszen ezáltal több marad más cikkekre a hűtőben.
– A szakértői becslések szerint a hazai diótermés meghaladhatta a 15 ezer tonnát, 140 százalékos a növekedés az elmúlt öt év átlagához képest. Ezek szerint a dió hazai kereskedelme felfelé ível, mindennek ellenére?
– Véleményem szerint a becsempészett diók nem szerepelnek a statisztikai felmérésekben. A bejegyzések, a posztok alatt lehet megrendelni a több száz kilgramm illegális terméket. A számok azért nem reálisak, mert a kiskereskedelmet legyalulja az ilyen módon értékesített dió.
– Helyben keresik a diót a vásárlók?
– Békés megyében néhány jelentős szereplő van ezen a piacon. A mi termelői közösségünk a maga 1300 fájával a kisebbek közé tartozik. Aki érdeklődik nálunk dió ügyben általában vásárol is.
– A diószezonnak vége, az időjárás is kegyes volt a termelőkhöz. A ti csapatotok jelenleg milyen szakaszában van a diófeldolgozásának, illetve hogyan történik a betakarítás?
– Rázógép segítségével takarítjuk be a termést, amit kézimunkaerővel egészítünk ki. A ponyvára esett diót összegyűjtjük, eze végigmegy egy "emberi géplánc, így kerül gyümölcsös ládákba a diót. A szedés közben azért jó kézimunkaerőt alkalmazni, mert a minőségi válogatás azonnal megtörténik. A fúrólégy is jelentkezett, az ilyen jellegű, sérült diókat külön gyűjtjük. A termés szárítógépbe kerül, így a felesleges vizet néhány napon belül kihajtjuk a dióból. Ezután következik a diótörés, amelyet egy magasabb szintű válogatás követ. Ezt kövezően pedig a frakcionálásra kerül sor, amely révén a negyedes, feles diótörmeléket szétválogatja a gép.
