A konferencián a helyi értékek, a népi mesterségek és a népművészet máig élő alkotásai kerültek a nagyközönség elé.
- Úgy gondolom, hogy a népi kézművesség a kreatív iparban is egy nagyon markáns szál lehet, amellyel elő lehet rukkolni. Részben Magyarországon, akár exportálni is lehet egy kis szeletet a mi kultúránkból. De akár munkahelyeket is lehet teremteni, úgyhogy a gazdasági szférában is megtalálhatja a helyét - fogalmazott Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.
Mindmáig él olyan népművészeti ág, amely a honfoglalás korából, sőt, vélhetően annál is régebbről maradt ránk. Ilyen például a gyékényszövés, amely először az ipar ellátására szolgált.
- A Maroson szállították az erdélyi sóbányákból Szegedre az úgynevezett sókockákat. Bálint Sándor feltételezése szerint ezeket a sókockákat Tápén szőtt gyékényekbe tekerve továbbították az ország más részeibe – idézte fel Kerekes Ibolya, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének etnográfusa.
A sokszínű, több nemzetiségű Békés megye, a dél-alföldi régió megőrizte ezerarcú kézműves értékeit, amelyek közül a népművészeti egyesület csak egy-egy szeletet mutatott be a Kornélia Étteremben rendezett konferencián.
