– Noha Damjanich leszármazott vagyok, de mégsem – meséli Mayering Katalin nyelvész, tolmácsolás, fordító. – Ugyanis Damjanich Jánosnak és Csernovics Emíliának nem volt gyermeke. Ezzel szemben Damjanich felesége volt a szépapám testvére, ahogy az ükapám nagynénje és a dédapám keresztanyja. Nagyon keveset tudunk a Damjanich házaspárról, egyrészt azért, mert rövid ideig, két évig éltek együtt, másrészt nagyon kevés irat maradt fenn róluk.
Hozzáfűzi, Emília 90 évig élt; a napóleoni háborúk idején született, a férje a házasságukat követően egy évvel ment a szabadságharc tereire. Az 1849. október 6-ai kivégzést követően ő hatvan évig élt özvegységben, gyermektelenül.
Mayering Katalin és Takács Péter –
Fotó: Nagy Emese / Lencsési Közösségi Ház
– Az első évtizedet csendesen töltötte, magához vette az idős édesanyját – teszi hozzá. – Egyebek mellett nagyon sokáig üldözték a szabadságharcban részt vett embereket. És akárki bekopogott Emíliához, ő meleg ételt, szállást adott neki; mi több, a menekülési útvonalat is megmutatta nekik. Az első évtizedben az osztrákok rengeteget vegzálták, többször házkutatást tartottak nála. Azt sem engedték, hogy gyászmisét mondasson férje emlékére.
Elmondja, az 1860-as évek elején költözött fel Pest-Budára. Akkor kezdte meg a ma is látható jótékonysági tevékenységét – azért jól látható, mert ebből az időkből már vannak írásbeli nyomai. Először nőegyletekbe lépett be, majd lépett ki, amikor az egyik egyleti elnök fia elvette Görgei Atrhúr lányát.
(Görgey Berta 17 évesen hozzá ment Bohus János, Arad megye főispánjának fiához. Bohus János annak a világosi kastélynak volt a tulajdonosa, ahol 1849 augusztusában aláírták a magyarok számára gyászos fegyverletételt – Forrás: mandiner.hu.)
Fotó: Nagy Emese / Lencsési Közösségi Ház
A Görgeit árulónak tartotta?, kérdésemre megjegyzi, „Ezt 150 év távlatában nehéz megítélni, és nem törhetünk fölötte pálcát. De teljesen megértem Emília érzéseit. Jeszenszky Imréné Csernovics Lara, aki az unokahúga 23 évig élt Emíliával, és Lara feljegyzéseiből tudjuk: amikor Damjanich hírét vette, hogy Görgei Világosnál le kívánja tenni a fegyvert, akkor Damjanich törött lábbal, lázasan feküdt az aradi várban, akkor már ő volt a kapitány.
Nyomban üzent Görgeinek, hogy ne ott tegye le a fegyvert, hanem menjen beljebb Erdélybe, ahol majd jobb feltételeket tud majd kieszközölni. Mire Görgei állítólag azt üzenete, erre neki nincs ideje, a kocka el van vetve. Majd Görgey kegyelmet kapott, egyidőre elhagyta az országot, az aradi 13-akat azonban kivégezték. Tehát jogosan feltételezhetjük azt, hogy Emília ezért neheztelt Görgeire. Klára azt is feljegyezte, hogyha később Emília bármikor összetalálkozott Görgeivel az utcán, a férfi szalutált neki, az özvegy ellenben csak bólintott felé, de egyetlen szót sem szólt hozzá.”
Hozzáteszi, Emíliáék heten, ükapjáék nyolcan, dédapjáék szintén heten voltak testvérek. Az előadó családja egyéb tagjai is harcoltak a szabadságharcban.
Fotó: Nagy Emese / Lencsési Közösségi Ház
– Például az szépapám, Emília bátyja, testőrparancsnok és kapitány volt; Csernovics Péter, a temesi bán kormánybiztos volt, aki Kossuth nevezett ki, hogy csitítsa le a délvidéki szerbek lázongását. De Csernovics hét hónap után lemondott, mert nem tudta megoldani a feladatot. Dédapám pedig az 1. világháborúban, a 12. huszárezredben harcolt. Később megjelent egy album, amelyben többször is megemlítették a hősiességét – fogalmazott.
