Amikor a gyulai vár falai között sétálunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez a helyszín több mint egy évszázadon át a hódoltság része volt. 1566 és 1690 között, azaz 129 évig tartott itt az oszmán uralom, ami alapjaiban írta át a város és a térség szerkezetét. Ez az időszak mély nyomokat hagyott: építészeti megoldások, történetek és sorsok fonódtak össze a vörös téglák között.
Szappanos Gábor, a gyulai vár szakmai vezetője elmondta, hogy a hétvégi programokat tudatosan úgy építették fel, hogy a látogatók ne csak nézői, hanem aktív részesei legyenek a múltnak.
– Szombaton és vasárnap is rendkívül sűrű volt a menetrend. A legnépszerűbbnek a szabjavívás bizonyult, ahol biztonságos, polifonbevonatú gyakorlófegyverekkel, hivatásos bajvívó instruktorok vezetésével bárki kipróbálhatta, milyen volt egykor a párbajok heve. De volt fegyversimogató, ostromséta és persze tematikus tárlatvezetések is, amelyek során a vár legrejtettebb zugait is megismerhették az érdeklődők – sorolta a szakmai vezető. – Mi nemcsak egy fontos történelmi és honvéd tiszti emlékhely vagyunk, hanem büszkélkedhetünk azzal is, hogy a gyulai a legtöbb épelemében megőrzött síkvidéki gótikus téglavár egész Közép-Európában. Érintetlenül maradtak meg a középkori terek, és minden ilyen alkalmat meg kell ragadnunk, hogy ezt megmutassuk a közönségnek – hangsúlyozta Szappanos Gábor.
A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által összefogott programban már közel ötven helyszín szerepel, és ez a platform kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy Gyula különlegességére ismét ráirányítsák a figyelmet.
A várudvaron és a kiállítóterekben nemcsak a helyiek, hanem távolabbról érkező csoportok is feltűntek. Köztük volt a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium 10. B osztálya is. Tóth Zsófia osztályfőnök elárulta, hogy az osztálykirándulás tervezésekor tudatosan időzítettek az Emlékhelyek Napjára. – Bár az osztályom biológia tagozatos, a gyerekek rendkívül nyitottak a történelemre is. Az Almásy-kastély kiállítása lenyűgözte őket, a várban pedig a látványos elemek sora tette teljessé a napot" – mesélte a pedagógus.
Az egyik diák, Alexi Benjámin János számára sem volt idegen a terep, hiszen már többször járt a városban családjával, de most is talált újdonságot. – Nekem a várban most is a fegyverek, a kardok és a szabják tetszettek a legjobban. De nagyon érdekes volt látni a konyha részt is: látni, hogyan éltek, mit ettek és hogyan főztek akkoriban az emberek. Bár bioszos vagyok, nem biztos, hogy szakács lesz belőlem, de a múltat megismerni mindig izgalmas" – tette hozzá mosolyogva a tizedikes tanuló.
A hétvége ismét bebizonyította: Gyula nemcsak a fürdője, hanem élő történelme miatt is az ország egyik legfontosabb turisztikai és kulturális célpontja. Aki ezen a hétvégén a várba látogatott, egy kicsit maga is részévé vált a 129 éves hódoltság után újjáéledő magyar dicsőségnek.
