Korábban írtam arról a Behir.hu-n, miként is lehet mosolyt csalni mások arcára, de nem elhanyagolható felidézni azt a gondolatot, hogy mennyire lényeges eleme a mosoly és a nevetés a mindennapjainkban – ezzel a mondattal kezdtem előző cikkemet, mondhatnám ismétlem önmagam.
Mohácsiné Szeverényi Ágnes, a Filharmónia Magyarország kulturális szervezője arról osztotta meg gondolatait, hogy miként is csal ő mosolyt mások arcára.
– A gyerekszáj! A gyermeki aranyköpéseket, megfogalmazásokat fontos megemlítenem. Nagy családban nőttem fel, négyen vagyunk testvérek, és volt egy kis füzetünk, ahova mindig felírtuk a kicsit másként, viccesen kiejtett vagy módosított szavakat. Vannak olyan kifejezések, amik beépültek azóta a családi szókincsbe – kezdte. – Egyszer olvastam valahol, hogy ha tudunk magunkon mosolyogni/nevetni, akkor bizony sohasem ér véget szórakozásunk! Az a tapasztalatom, hogyha az élethez, a mindennapokhoz társul ez a hozzáállás, akkor bosszankodás helyett mosolygunk, legyintünk egyet és megyünk tovább.
A mosoly híd lehet két ember között. Gondterheltek az emberek, a hétköznapok. Éppen ezért igyekeznünk kell, hogy a problémákat ne fújjuk még nagyobbra azáltal, hogy csak azokat mantrázzuk, hanem igenis tudatosan meg kell próbálni a kommunikációnkban a jót előtérbe helyezni: a derűs hozzáállás, a pozitív előjelű szavak kimondása sokat segíthet elviselni a lét nehézségeit. Segíthetünk egymásnak azzal is, ha akár egy-egy szituációban a köszönésen kívül egy-egy kedves gondolattal hozzájárulunk ahhoz, hogy mosolyt csaljunk például egy bolti eladó, egy utcai munkás, egy irodista, egy általunk ismeretlen ember arcára.
Hiszek a dicséret, a biztatás, a pozitív megerősítés erejében! Hisz nem csak a gyermekeknek van szükségük dicséretre, hanem a felnőtteknek is. Sajnos az idő előrehaladtával kikopik a kommunikációból a dicséret. Ez nemcsak az arcunkra, hanem a lelkünkbe is mosolyt csal, nyomot hagy. A felnőtt, felelősségteljes, érett korú emberek is vágynak arra, hogy egy-egy elismerő szót kapjanak. Éljünk a lehetőséggel, dicsérjük meg a másikat! Hisz a szavaknak teremtő erejük van! Amit hallunk magunkról egy embertársunktól, az visszhangzik bennünk. És ha sikerül elismerő szavakat adni a másiknak, az bizony szárnyakat tud adni!
