Hazánk egyetlen rendszeresen költő csérféléje a küszvágó csér. Hatalmas elterjedési területe kiterjed Eurázsia mérsékelt övi részére, Észak-Amerikára és Észak-Afrikára is. Összesen négy alfaja ismert. Nevét fő táplálékáról, egy apró, gyakori halunkról, a szélhajtó küszről kapta. Gerle nagyságú madár, de annál sokkal karcsúbb, szürkés alapszínű a teste. Lapos feje fekete, csőre hosszú, piros, fekete véggel. Hosszú farka fecskeszerűen villás.
Hazánkban elsősorban a természetes és mesterséges tavak szigetein, valamint nagyobb folyóink zátonyain fészkel, gyakran dankasirályokkal közös telepeket alkotva. Röpte kecses, zsákmányát legtöbbször a víz felszínén szerzi meg, ilyenkor szitálás után látványos zuhanórepüléssel veti magát a vízre. Általában apró halakat és különböző vízi rovarokat fogyaszt, de ritkábban repülő rovarokat is elkap.
A Kis-Sárréten állandó fészkelő, a Biharugrai-és a Begécsi-halastavakon, ahol az ott lévő mesterséges betonszigeteken költ, kisebb-nagyobb telepeken, mindig dankasirályokkal együtt. Az elmúlt évtizedekben a költőállomány 20-100 pár között ingadozott. Többségük még kotlik a tojásokon, de több pár már fiókáit eteti.
A küszvágó csérek fészekalja általában 2-4 tojásból áll, melyekből 22-26 nap múlva kelnek ki a fiókák. Mindkét szülő kotlik, a fiókák 28 napos korukra válnak röpképesekké.
