– Tény, hogy a Varga Miklós Európa című dalának az átirata, az Európa 2020 a koronavírusra reagál; azonban nagyon gyorsak voltatok. Alapverően kinek az ötlete volt?
– Ragány Misáé és Nagy Szilárdé. (Korábban Isti több alkalommal is játszott Misával a Jókai színházban.) Szilárd egyébként rendszeresen dolgozik Varga Miklóssal, mi több, az Európa az egyik nagy kedvence. S mivel akkoriban már Európa – mint kontinens – lett a vírus új gócpontja, így feldobták a labdát, hogy „Mi lenne, ha egy kicsit átértelmezett szöveggel, hangszereléssel feldolgoznánk?”.
– Varga Miki mit szólt?
– Csak annyit, hogy „Csináljátok!”; és ennek azért örültünk nagyon, mert nem szabott feltételeket, például azt, hogy „OK., de csak a gyermekeim énekelhetik fel stb.”, mert ugye a srácai is énekelnek. Ráadásul a háttérben végig ott volt: eljött a stúdiófelvételre, támaszt és szabad kezet adott.
– Figyelte a levegővételt, a hajlítást, az intonálást.
– Ezeket mind Szilárdékra bízta. Inkább talán csak arra figyelt, hogy az új koncepció nehogy más irányba menjen; de egyébként semmi ilyen nem volt.
– Amúgy hihetetlen: ott szurkol a keverőpultál, az üvegfal mögött az az ember, aki 35 éve megírta a nótát.
– Hát igen… Tehát Misa megkérdezte, hogy van-e kedvem csatlakozni az ügyhöz. Ez március 15-én, vasárnap volt. Gyorsan félreraktam amit csináltam (Isti épp egy filmzenén dolgozott), és nekiálltam a dalnak. Kedd reggelre megvolt a demó verzió, amire tudtak gyakorolni, szerdán már felvették a stúdióban, csütörtök zajlott a keverés, és péntek leforgatták a videoklipet (a klipet Vámos Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház videótár-vezetője rendezte, forgatta és vágta).
– Ráadásul még Miki bácsi is ott volt a végén.
– Igen, az egyik neves producer ismerősöm, aki Hollywoodban…
– De ugye, azért vannak csabai barátaid is?
– Ja persze… Szóval kiküldtem neki a klipet, és azt mondta, végig azon izgult, nehogy a Varga Mikiék szétszedjenek minket emiatt, és amikor meglátta a végén, hogy ő is szerepel a számban, akkor nagyon megkönnyebbült.
– Nagyot futott: egy nap alatt félmillióan látták. Csomi barátunk például azt mondta, hogy jó zúzós lett a hangszerelés.
– Szerencsére ez volt az egyik koncepció. Noha én először ódzkodtam attól, hogy ekkora szerepet kapjanak az elektromos-gitárok. De a srácok erősítettek, hogy még kell, még kell! Az utóbbi időben sok szimfonikus hangszerelést készítettem, ahonnan mindig kivetették a gitársávokat a producerek.
– És fordult a kocka!
– Igen, mert már annyira hiányzott a lelkemnek egy kis zúzós gitárszóló. Egyszer, amikor az Egy Másik Zenekar stúdióba ment, vagy három hétig gyakoroltam egy szólót, fel is játszottam, mire azt mondta az egyik producer: „Isti, ez nagyon jó, de légy szíves vegyél ki belőle mindent, amiből kiderül, hogy tudsz gitározni!”.
– Úgy tudom, anno a Danubius Rádióban is ott fityegett a stúdió falán, hogy nem játszhatnak le olyan nótát, amiben elektromos gitár tekerés van, így a zenészek kénytelenek voltak nylonhúrossal játszanai.
– Elhiszem.
– Most már több mint két és félmillióan látták benneteket. Ez sok mindent elmond. De miképp reagált a szakma? Mondjuk, Varga Miklósnál nem is kell több.
– Én is így gondolom.
– A beszélgetésünk elején említetted, hogy az Európa kedvéért félretettél egy mozit. Mi volt az?
– Az Erdély: Ég és föld között című, 4 x 50 perces dokumentumfilm zenéjét, amelyhez amúgy három és fél órát kell komponálnom. Emellett készül egy történelmi színdarab is.
– Lassan történelmet is taníthatnál, mert gondolom, nagyon sokat kell egy adott korhoz utána olvasni.
– A színdarabhoz vagy két hónapig naphosszat olvastam, kutattam, hogy mi is történt a 20. században. Nagyon szeretem ezt a munkát, úgy tűnik, ezen a területen találtam meg magam.
-400x225.jpg)
