A Békéscsabai Rudolf Főgimnázium 1922/23-as értesítője, melyet dr. Rell Lajos igazgató szerkesztett, megemlékezett „a világháború legnagyobb költőjéről.” Ebből kiderült, hogy a gimnázium falán a költő volt osztálytársai lelepleztek egy ma is látható emléktáblát az oda járt Gyóni tiszteletére.
Az ünnepség 100 évvel ezelőtt, 1922. október 21-én kezdődött a békéscsabai színházban, ahol „nagyszámú lelkes közönség gyűlt össze”. A résztvevőknek dr. Kéky Lajos egyetemi tanár mutatta be Gyóni művészetét, majd a Nemzeti Színház színészei a költő verseit olvasták fel. A megemlékezés végén Gervai Erzsi, csabai színésznő Gyóni-dalokat énekelt Engel István zongoraművész közreműködésével.
Másnap, azaz október 22-én a főgimnázium épületében a Gyóni Géza-önképzőkör tartott díszközgyűlést. A rendezvényt dr. Rell Lajos igazgató nyitotta meg, majd Holecska Ferenc hetedik osztályos tanuló olvasta fel a költőről szóló írását. Ezt követően 10 órakor az evangélikus kistemplomban gyűltek össze a szép számú ünneplők, ahol Vidovszky Kálmán főgimnáziumi tanár tartotta meg emlékező beszédét. A megemlékezés a főgimnázium előtt folytatódott.
A volt osztálytársak nevében Bánhegyi István vasúti és hajózási felügyelő mondta el gondolatait és „átadta a költő domborművű bronz képével díszített márvány-emléktáblát”. Bődy Kálmán alkotásán a költőről készült dombormű és egy rövid szöveg olvasható: „Gyóni Géza emlékének 1922. VIII. 20. iskolatársai”. A főgimnázium nevében az intézmény igazgatója és Dedinszky Gyula nyolcadik osztályos tanuló vették át az emléktáblát. A beszédek elhangzása után „a magasztos ünnepet a Vasutas Dalárda éneke fejezte be”. Az iskolai értesítő szerint az ünnepség megszervezésében és az emléktábla átadásában a legnagyobb érdeme Szolár Ferencnek, a költő egykori osztálytársának volt, ő „fáradozott a legtöbbet”.
A Körösvidék című békéscsabai napilap szerint „a csabai Gyóni-ünnep megindítója lesz a Gyóni kultusz fellendülésének, rajtunk, csabaiakon múlik, hogy minél fényesebben sikerüljön s a nagy költő újból megkezdhesse diadalmas bevonulását a magyar szivekbe”.
