A kordokumentum a város történetével kezdődik, melyben a kezdetektől (érdekes, hogy itt 1299 jelenik meg, mint a település első írásos emléke) a hetvenes évek közepéig mutatják be Békéscsabát. Megemlítik benne az újjátelepítést és azt is, hogy „Csaba hosszú időn át nemcsak Magyarország, hanem egész Európa legnagyobb faluja volt”.
A hetvenes évek politikai berendezkedése is tükröződik a szövegben. Így olvashatunk „a megye munkássága által megszentelt földről”, a nép nyomorát megszüntetni kívánó direktóriumról és „Horthy-fasiszta uralomról” is. A második világháborúból a csabai vasútállomás bombázását és a „felszabadító szovjet csapatokat” említik.
Gazdag képanyaggal és egyéb forrásokkal színesítve békéscsabai gyárakat, üzemeket és kulturális intézményeket mutatnak be a diákok. A Bútorgyárat, melyet 1963-ban létesítettek és 450 dolgozóval üzemelt (itt a füzetbe ragasztott szövetmintákat simogathatunk). A Konzervgyárat, mely 1640 munkással és 81 szocialista brigáddal működött (ide a gyerekek konzervek címkékit ragasztották be). Bemutatják a Barnevált is, mely szárnyasokat és nyulat dolgoz fel és még óvodájuk is van. Az 1900-as évek elején alapított Pamutszövő, az 1963-as Hűtőház, az 1944 végén megalakult Cipész KTSZ, a Szőnyegszövő, a Forgácsoló (ide fém fűrészlapokat ragasztottak a raj tagjai) következnek ezután.
Kiderül az összeállításból, hogy a KNER Nyomda leginkább csomagolóanyagot gyárt, de könyveket is exportál. A BÉKÖT három telepen 2500 munkással dolgozik, kiknek 90 százaléka nő. Az István Malmot bemutató oldalra a gyerekek lisztes zacskókat ragasztottak be. Leírják, hogy a Ruhagyár a Szovjetunióból kapta a varrógépeit és nagyrészt férfiingeket készített.
Étkező- és szórakozóhelyeket is láthatunk a füzetben: a Körös Hotel, a Borkóstoló és a Csaba Eszpresszó jelenik meg a képeken, továbbá a Munkácsy Mihály Múzeum is szerepel az összeállításban.
Az egérrágta füzet átlapozása segít megérteni azt, hogy milyennek látták a gyerekek Békéscsabát 1975-ben.
