– A szakközépben diákszínjátszó voltál?
– Csak verseket szavaltam, nem volt társulat a suliban.
– Miért pont Békéscsaba?
– Több helyre felvételiztem: eredendően Budapestre akartam menni, de Békéscsabán próbáltam meg először. Majd fel is vettek Budapesten két helyre és a csabai színházba is. Úgy voltam vele, hogy akkor „Irány a főváros!”. Ám otthon, egyik reggel úgy ébredtem, hogy mégiscsak ide akarok jönni. Úgy tűnik, azokkal az emberekkel kellett találkoznom, akik itt vannak, és ezt az utat kellett végigjárnom, hogy most ott legyek, ahol vagyok. Itt van dolgom. Ez a bázis.
A Színitanházban már elsőben szerepeket, azaz lehetőséget kaptunk, hogy színpadon lehessünk. Másodikban már volt főszerepem A rab ember fiaiban, ami nem volt könnyű, mert Szente Karcsi, aki a bátyámat játszotta, fiatalabb, mint én. Nehéz volt megformálni az öcsköst, mert még nem volt hozzá elég tapasztalatom.
– Miért nem maradtál színész?
– A végzést követően még két évig maradtam a színházban, 2012-ben jöttem el. 5 év alatt sok mindent átéltem és megkaptam itt, egy idő után pedig azt éreztem, hogy új kihívásokra vágyom, ahol már nem alkalmazott vagyok, hanem vezető.
– És vettél egy 180 fokos fordulatot, zumbaoktató lettél.
– Ez azért érdekes, mert hatéves korom óta táncolok: sztenderdet és latint. Amikor Magyarországra jöttem, kikötöttem, bármi, csak táncos nem leszek. Amikor azonban eljöttem a teátrumtól, a magam ura akartam lenni, így olyan képességhez nyúltam, ami már adott volt. Mivel a színházi éveket végigtáncoltam, így a képességem inkább fejlődött, mint stagnált.
(Színpadon – Forrás: Burány Árpád)
– Honnan jött a zumba ötlete?
– Kerekes Judit, a színházi tánctanárom kérdezte meg egyszer, hogy miért nem próbálom meg a zumbát? Oké, gondoltam, csinálom majd egy-két évig, amíg nem találom meg önmagam.
– Az egy-két évből tíz lett.
– Nem bántam meg, mert rengeteg jó embert ismerhettem meg az óráimon, tanultam tőlük és időközben elvégeztem a BGE-n a kommunikáció és médiát.
– Majd hamarosan te lettél Békéscsaba egyik első vloggere.
– A vloggerkedés azért volt hasznos, mert megtanultam vágni, a képhez hangot igazítani stb. Nemcsak Csabán, hanem Európa nagyobb városaiban is forgattam. És mivel felkészültem a településekből, így sokkal tartalmasabb lett az utazásom. Ráadásul minden egyes befektetett munka nagyon sokat hoz vissza, nem is pénzben, inkább olyan képességben, ami előbb-utóbb kamatozik.
Amikor a zumba mellett kitaláltam, hogy vlogger leszek, egy kicsit tanácstalan voltam, hiszen az a technika, amit használok elég sokba kerül. Ekkor megkérdeztem édesanyámat, hogy mi erről a véleménye. Majd visszakérdezett: „Szeretnéd csinálni? Élveznéd? Megvan rá a pénzed?” „Igen, megvan!”, feleltem. „Akkor csináld!”, biztatott.
– Anyukám minden újtól fél.
– Nálunk mindenki vállalkozott. A dédmamámék földművesek – messze földön híres volt a paprikájuk –, a nagymamámék kalaposok voltak, édesanyám először kisboltos volt, majd textiliparra váltott. Házunk egyik ajtaján bejött a fonal, a másikon pedig kiment a becsomagolt pulóver. Boszniába, Horvátországba is gyártottunk.
– Miért jöttél el, ha ilyen remek volt minden?
– Mert először a háború, majd a kínai termékek vágták tönkre a textilipart és eleve én sosem ebben láttam a jövőm, hanem a színészkedésben.
(Vloggerként – Forrás: Burány Árpád)
– Menő hely volt Jugoszlávia. A nyolcvanas években Csabáról is sokan átjártak lemezért, farmerért.
– Ott arra biztatták az embereket, hogy vállalkozzanak, keressék önmagukat. Én ezt onnan hoztam. Ha a vágyaimat követtem, mindig bejött. A vloggerkedés hatására dolgozhatok öt éve a Mega Rádiónál.
– Hány lábad van?
– Kezd nagyon sok lenni. A rádiós munkában többek között az a jó, hogy a műsorokba építhetem a saját ötleteimet. Ilyen volt például Dj Erzsi is, aki mindig szerdán, egy órán keresztül volt a vendégem.
– Ki volt ő?
– Egy nagyon kedves idős hölgy, akit sokan imádtak, sokan utáltak. Állítólag én imitáltam a hangját, de ki tudja, hogy mi az igazság..
– Miről beszélgettetek?
– Az élet számos dolgáról és kérdéséről, például nagyon bosszantotta, amikor a Körös-parton letörték a kacsákat. Azt mondta, tőle biztos kaptak volna a huligánok egy tockost. Továbbá Sting volt az álompasija, mindig találkozni akart vele.
– Nem jön vissza?
– Maximum egy kicsit átgondoltabban.
– Mindig videós formátumban gondolkodtál?
– Nem, hisz nemcsak vlogom van, hanem egy interjúztató oldalam is. Mindig meg akartam tanulni jól írni és interjúztatni, ezért ezt a lehetőséget is megadtam magamnak.
– Mekkora a vlogcsatornád nézettsége? Hoz bevételt?
– Ááá, a vlogos még nem tart ott! Viszont van egy Zumbás YouTube oldalam, ott már van olyan videóm, ami 19 milliós megtekintésnél tart.
– Jin-jang: amit a vámon buktál, nyertél a réven.
– Dehogy! Mivel Tarkan Kiss Kiss dalára táncolunk, emiatt a YouTube nem fizet semmit… így millióktól estem el, cserébe megkapta Tarkan. Ellenben a zumba anyagi és időbeli függetlenséget biztosít. Ahol most vagyok, ahhoz minden egyes utazás kellett: a színháztól egy csomó dolgot kaptam; a vlog tudásban, felszabadulásban, önkritikában segített; a zumbában rengeteg női energia érkezett felém, amit egy férfi ritkán tapasztalhat meg.
– Nórit, a feleségedet is a zumbán ismerted meg. Mi több, még a Covid alatt, az általa készített mesecsatornában, a Nóri Mesedobozban te voltál Pókember.
– Minden egyes epizódot ő talált ki, övé az ötlet, én meg hálás párként statisztáltam neki. Azóta viszont sok változás történt az életemben és mos egy fővárosi alapítványnál dolgozom, ahol egyesíthetem az összes tulajdonságomat.
– Megtaláltad önmagad?
– Az biztos, hogy ez az alapítvány lépett az első helyre. A YouTube csatornájukra készítek interjúkat és popkulturális elemekkel átszőtt dokumentumfilmeket. Például a kubai rakétaválság évében lépett fel először a londoni Marquee Klubban a Rolling Stones.
– Az esküvőd végén a zumbások egy flashmobot adtak elő. Meglepett a műsor?
– Nagyon. Hálásak voltunk azért, hogy rengeteg időt szántak az életükből arra, hogy egy ilyen produkcióval lephessenek meg minket. Örülök, hogy ilyen szerető csapatom van.
(Családi vállalkozás – Forrás: Burány Árpád)
***
Közben Árpinak még egy lába lába nőtt – amit már le sem mertem írni –: life coach lett, ami olyan, mint a pszichológus, csak nem ás le olyan mélyre. (Még szerencse.)
