A Békés Megyei Könyvtárban a hazai női tornasport virágkora elevenedett fel, miközben Ónodi Henrietta mesteredzői, Unyatinszkiné Karakas Júlia és Unyatinszki Mihály, valamint az olimpikon volt csapattársa, Balog Ildikó meséltek a méltán emlegetett időszakról.
Heni 1992-ben Barcelonában lóugrásban lett olimpiai bajnok. Talajon ezüstérmes, csapatban hatodik, egyéni összetettben nyolcadik lett. A világbajnokságon lóugrásban első, talajon pedig a második helyen végzett. Majd évekkel később befejezte sportot. Visszavonulása óta pedig az Egyesült Államokban él. Tavaly a sportoló szívinfarktusát követően testvére Ónodi-Klausler Barbara pénzgyűjtést indított az olimpikon megsegítésére.
Balog Ildikó elmesélte, hogy mikor Henivel edzett az Unyatinszki házaspár kezei alatt, akkor igazából együtt nőttek fel, egy helyen laktak és együtt töltötték az idejüket. Hozzátette, hogy éppen ezért a versenyeken nem lehettek egy szobában.
Unyatinszki Mihály kiemelte, hogy minden pedagógusnak és edzőnek azt kívánja, hogy olyan tanítványa legyen, mint Heni.
– Szorgalmas volt és nagy munkabírású, gyorsan tanult és nagyon bírta a gyűrődést. Emellett a tehetsége és a képessége megvolt ahhoz, hogy jó tornász legyen. Ezek kellettek ahhoz, hogy jól teljesítsenek – hangsúlyozta Unyatinszki Mihály.
Unyatinszkiné Karakas Júlia elmondta, hogy nagy várakozás, nagy reménység volt Heni irányába, éppen ezért hatalmas izgalom volt benne is és az edzőkben is.
– Eleinte nem akartak jönni az érmek, de várta a delegáció, hogy szülessen valami eredmény. Annyira nagy volt a feszültség, hogy féltünk, ez megzavarja a sportolókat. Ezt tompítanunk kellett, de Heni nagyon elszánt volt. Hatalmas öröm volt az olimpiai eredménye, az volt a legnagyobb erénye, hogy négyszeres tornász volt, egyedül a gerenda fogott ki rajta, pedig jó gyakorlata volt –mondta az edző.
Galéria
