– Végül is az olimpia után, a csúcson hagytad abba.
– Még egy évig tornáztam, de utána valóban befejeztem a versenysportot.
– Azért még mindig hihetetlen, hogy Atlantában Lukács Józsi bácsi vezetésével négy csabai volt a csapatban.
– És majdnem Gibala Erika is bekerült.
Nyeste Adrienn, Balog Ildikó, Józsi bácsi, Ónodi Henrietta és Varga Adrienn –
Fotó: Szeverényi Tamás
– 14 évet tornáztál. Majd három év szünet után, 2000-ben, amikor kimentél Angliába, egy cirkuszhoz szerződtél artistának. Még benned volt a bugi…
– Pontosabban cirkuszban, varitetében és színházban is dolgoztam, de leginkább színházban.
– Érdekes lehet az angol színház. Fekete Péter, a Jókai színház korábbi igazgatója is vagy két évtizede a briteknél volt bűvész. Az általa rendezett csabai darabokba többször is becsempészte az artistákat; mi több, Csabán már van artista képzés is.
– Leginkább musicalekben szerepeltünk. És ha a nézők azt látták, hogy a háttérben valakik szaltóznak, akkor azok voltunk mi.
– Ott ismerkedtél meg a férjeddel?
– Igen, ő egy másik show-ban, mint táncos szerepelt. Bruce egyébként angol.
– Wow! Milyen gazdagok a gyerekek!
– Kapják is a kettős kultúrát. Bruce-éknak Ipswichben (Londontól körülbelül 100 kilométerre észak-nyugatra fekszik) van egy ötvenéves családi tánciskolájuk, ahol ő is tanít. Én pedig egy jó évtizedig mindenféle adminisztratív munkába besegítettem nekik. Ott tanultam meg, hogy miképp működik egy egyesület.
– Nem akartál tánctanár lenni?
– Amikor a gyerekek is táncoltak, egy darabig igen, de hamarosan alábbhagyott a lelkesedésem. Majd amikor elvittem őket a helyi iskola hobbi torna foglakozására, szép lassan visszakanyarodtam az anyasportomhoz.
Szarvas Péterrel és Varga Tamással – Forrás: Szarvas Péter Facebook oldala
– Egyből felfedted magad?
– Én nem, de a lányom az egyik alkalommal odament az edzőhöz, hogy „Képzeld el, az anyukám, aki ott ül, két olimpián is tornázott!” Aki nyomban azt kérdezte, hogy nem szeretnék-e nálunk edzősködni? Egyelőre nekem elég volt annyi is, hogy csak megfigyelő vagyok.
– A beismerést követően nem zavarta a trénereket a jelenléted?
– Nem. Majd persze idővel én is bejártam edzéseket tartani, és nyolc évig ott maradtam.
– Volt szigorú spiccigazítás, terpeszből spárgára rásegítés, naponta mérlegelés?
– Alapvetően egy hobbi tornaklub volt, és örültem, hogy jól érzik magukat a gyerekek, a szülők és az edzők is. Majd kibéreltünk egy nagyobb termet, és a hobbi kategórián belül elkezdtünk versenyezni.
– Milyen eredményeket értetek el?
– Megyei bajnokok voltunk.
– Most pedig itthon országos bajnokok lesztek. Az egész család hazajött?
– Nem, egyelőre a 13 éves fiam, Benjamin, aki a Jankayba jár és én. A 17 éves lányomnak, Izabellnek még van egy éve az iskolából.
– Mi lesz, ha nagy lesz?
– Belsőépítész és lakberendező; azonfelül országos táncbajnok, akárcsak az édesapja volt. És hozzá kell tennem, ezáltal apuka nagyon is tisztában van vele, hogy mennyi nélkülözést igényel, ha egy sportot maximálisan csinál az ember.
Benjamin, Ildikó és Izabell – Forrás: Balog Ildikó Facebook oldal
– Bruce nem jön?
– Dehogynem! Ő nagyon szeret itt lenni, alig várja, hogy utánunk jöjjön.
– Jól beszél magyarul?
– Próbálkozik, de sört már tökéletesen rendel.
– Januárban érkeztetek, júniusban lettél a klub elnöke.
– Hozzá kell tennem, minden nyáron hazajártam, és akkor mindig bejöttem a tornacsarnokba. Majd tavaly Fóri Márti, a klub akkori elnöke megemlítette, hogy nyugdíjba megy, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvem átvenni a pozícióját? Egyébként már évek óta vissza szeretem volna jönni.
– Békéscsaba hazavár program. És hogy-hogy nem aerobikedző lettél? Mert például, amikor három éve a klub a 70-ik vagy a 72-ik fennállásának az évfordulóját ünnepelte, egy gerenda, egy korlát, de még egy zsámoly sem volt a színpadon. A volt tanítványok közül szinte egyikből sem lett tornaedző.
– A múltkor Józsi bácsival beszéltük, hogy az első hivatalos verseny 1950-ben volt, és onnan számítjuk az egyesület létezését. És hát… szeretem a tornát. Amikor januárban hazaköltöztem, először edzősködtem, hogy átlássam a termet, ismerkedjek a gyerekekkel, edzőkkel.
– Mi szólt amellett, hogy elvállaltad a vezetői pozíciót?
– Szomorúan láttam, hogy az elmúlt öt évben egyre jobban elmaradnak az eredmények. Egyre kevesebb gyerek volt a tornateremben.
– Ezt miképp lehet megfordítani?
– Az emberek tudomására kell hozni, hogy a torna nemcsak versenysport.
– Az ősz óta többen vagytok?
– Az ovis csoportjaink nagyon tele vannak.
Ildikó a Manóvár ovisokkal – Forrás: Balog Ildikó Facebook oldal
– Te vagy Luki néni, aki járja az ovikat, és azt nézi, hogy ki mennyire ügyes, hajlékony?
– Nem. Szigeti Csabi ötlete volt, hogy dottóval hozzuk el az ovisokat. Szeptembertől november elejéig 22 csoport, 484 gyermek érkezett. De nem bemutatót, hanem edzést tartottunk nekik. A kisteremben bemelegítettek, majd a nagyteremben egy órás foglalkozás keretében kipróbálták a gumiasztalt, gerendát, korlátot, bukfenceltek, játszottunk. És nagyon élvezték!
– Fontos a játék, mert a szülök 80 százaléka azt mondja, hogy a gyermeke bármit sportolhat, csak tornász ne legyen.
– Így van, és én ezt a sztereotípiát szeretném megváltoztatni.
– Ahogy Gregor Laci bácsinál is tömegsportszerűek az edzések. És a hosszú évtizedek alatt több száz gyerekből csak kikerült egy Debreczeni Dezső, Csicsely Szilvi vagy Dohányos Bandi stb.
– Így van! Minél többen jöjjenek, próbálják ki. Szeptembertől beindultak az ovis, alsós és felsős csoportjaink. Az ügyesebbeket a haladók fele irányítjuk, és felkészítjük őket a diákolimpiára, ahol vagy húszan indulunk: Gerláról, Újkígyósról, a Lencsésiről, a Savióból.
– Másoknak is ugyanúgy megszólalt a lelkiismerete, mint neked? Mármint, hogy a csabai tornát meg kell menteni.
– Ha bármiben segítséget kérek, a volt társaim nyomban ugranak.
– Optimista vagy?
– Igen, mert szeretem a tornát.
***
A torna klub idén ünnepeli 75 éves születésnapját. Ebből az alkalomból tornászbált rendeztek a közelmúltban, amelynek a bevételét az Ónodi Henrietta Alapítványnak ajánlották fel.
Békéscsaba 1912 Előre és a Szurkolók az Állatokért Alapítvány békéscsabai szervezete is bekapcsolódott az adománygyűjtésbe – Fotó: Békéscsaba 1912 Előre
