Boldog Apor Vilmos gyulai plébánossá kinevezésének 100. évfordulójára rendezett emlékünnepséget Gyula Város Önkormányzata és a Nádi Boldogasszony-plébánia szeptember 28-án. A városháza dísztermében tartott rendezvényen filmvetítéssel és előadásokkal elevenítették fel a plébános életét és gyulai tevékenységét - számolt be a Gyulai Hírlap.
A vendégeket Kónya István alpolgármester köszöntötte, majd Görgényi Ernő polgármester mondott beszédet. A településvezető azzal kezdte, hogy egy város nem csupán kő, fák, cserjék, parkok, épületek, hanem elsőrendűen lélek, érzés, értelmiség, értékrend és emberi közösség.
– Ez az emberi közösség pedig kölcsönhatásban áll az őt körülvevő, elődei által alkotott épített környezettel és a természeti szépségekkel, így együtt alkotják a hely szellemiségét, amely utánozhatatlan, egyedi, és amitől összetéveszthetetlen bármely más városfalak között tömörült emberi közösségtől.
A polgármester szerint az épületeket és parkokat csodáljuk először, ha egy városba lépünk, mert tudjuk, hogy az alkotott környezet a helyi közösség gondolkodásmódjának, értékrendjének a lenyomata és közvetítője. Éppen ezért fontosak azok a meghatározó személyiségek, akik egy adott közösség – jelesül Gyula város – szellemiségére nagy hatással voltak, akik formálták a gyulai polgárok gondolkodásmódját.
Egy város alkotás is, ennek a műnek pedig legnagyobb formátumú alkotói között volt Apor Vilmos is, Gyula egykori szeretett, feltétlen köztiszteletben álló plébánosa. A személyisége, lelkisége, határozott elveiben is szelíd természete, szociális érzékenysége megmásíthatatlanul formálta a várost – mondta.
– A gyulaiság nem képzelhető el az Apor-kultusz nélkül – emelte ki Görgényi Ernő. – Ez a kivételes kapcsolat kölcsönös volt, aminek a legnyilvánvalóbb jele az, hogy Apor püspökké szentelésének egészen különleges helyszínt választott: nem püspöki székhelyén, Győrben, nem is Rómában, hanem Gyulán, a Nádi Boldogasszony-plébániatemplomban szentelték püspökké.
A gyulai polgárokkal való különleges viszonyt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy volt bátorságuk teret elnevezni róla, méghozzá 1949-ben, a kommunista diktatúra legsötétebb időszakának kezdetén.
– Apor Vilmos és az életútja által nem csupán a keresztény hit mibenlétről és értékeiről, de Gyula város polgárainak a közösségéről is sokat megérthetünk – zárta köszöntőjét a polgármester.
– A mai napon egy különleges és különleges hatású ember emlékét idézzük fel – vette át a szót Kovács József országgyűlési képviselő. Mint mondta, Apor Vilmos plébánossá kinevezésének századik évfordulójára emlékezünk és habár száz év hosszú idő, Aport nem feledik el a gyulaiak.
Az országgyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy a plébános nem volt hétköznapi ember: egy arisztokrata, aki hamar közeli kapcsolatba került a város minden rendű és rangú polgárával. Aki otthon ugyanúgy otthon volt az Almásy-kastélyban, mint egy szegény mesterember házában. Aki erőt és figyelmet tudott adni azoknak, akiket megszólított.
– Meg volt győződve arról, hogy mindenkiért tennie kell valamit: kinek vigasztalást, kinek reményt, kinek meleg ebédet, ruhát kell adnia – mondta Kovács József, majd feltette a kérdést, hogy honnan volt benne mindehhez erő. Úgy fogalmazott, hogy az erőt töretlen és mélységes hite adta, amely a cselekedeteit vezette.
Tevékenysége rendkívül széles körre terjedt ki, gyakorlatilag a város társadalmi és gazdasági életének egészét átfogta, elveit szóban és írásban is gyakran megfogalmazta. A képviselő Apor Vilmos 1936 karácsonyán lejegyzett gondolatait idézte – amelyben Jézusról értekezett –, majd a teljességre törekvést és elvi szilárdságot nevezte meg, mint az egykori plébános máig élő szellemiségének titkát.
Kiss-Rigó László püspök a Gyilkosság a székesegyházban című T. S. Eliot által írt műből idézett beszédében, amelyben a keresztény vértanúságról beszélnek. Mint mondta, a keresztény vértanúság sosem a véletlen műve, nem azért történik, mert valaki rosszkor volt rossz helyen, esetleg kereste volna magának a bajt, hanem a szeretet és az áldozatvállalás az oka.
– Ez egy hosszú folyamat során manifesztálódik az emberben, és igaz ez Apor Vilmosra is – mondta a püspök, majd hozzátette, hogy az ő vértanúvá válásának része volt a gyulai közösségnek is, amelynek körében hosszú időt töltött el.
Mint mondta, amikor egy történelmi személyiségre vagy hősre emlékezünk, akkor nem csupán azért kell rá emlékeznünk, mert megérdemli, hanem saját magunknak van szükségünk arra, hogy emlékezzünk rájuk, így Apor Vilmosra is.
Az ünnepség egy filmvetítéssel folytatódott a köszöntők után, amely Apor Vilmos püspöki szenteléséről és a máriafalvai óvodába tett látogatásáról szólt, majd következtek az előadások. Először Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója állt a közönség elé, aki az Apor-tisztelet története Gyulán címmel tartott előadást, majd a plébános gyulai iskolákban betöltött szerepéről beszélt Petróczki Zoltán, a Boldog Apor Vilmos Alapítvány elnöke.
A folytatásában Szász Erzsébet Emlékezés című versét szavalták el, utána Kovács József általános helynök tartott előadást a plébános által Gyulán elvégzett lelkipásztori tevékenységéről.
Forrás: Gyulai Hírlap
