Bohus Richárd nagyszerű teljesítményt nyújtott a hazai rendezésű vizes világbajnokságon, tagja volt a 4x100-as gyorsváltónak, amely bronzérmet nyert. A Békéscsabai Előre Úszó Klub versenyzője azonban nincs könnyű helyzetben, hiszen még fél évig ösztöndíjas az Egyesült Államokban, és egyelőre nem döntötte el, hogy folytatja-e az úszás, és ha igen, akkor mikor teszi ezt meg. Bár hozzátette, a hazai vb nagy lökést jelent számára.
- Akkor kezdjük talán ezzel az első nappal, ami a legjobban sikerült. Milyen élményekkel gazdagodtatok? Hogyan éltétek meg ezt a bravúros teljesítményt?
- Az első nap az szenzációs volt igazából, mivel nem tudtuk, hogy mire számítsunk, és milyen lesz ez az itthoni világbajnokság. Nekem különösen azért volt kicsit idegesítő, azért voltam nagyon stresszes, mert nem tudtam, hogy hol tartok. Volt két hónap, amikor nem voltam a toppon, és nem úsztam azokat az időket, amit elvártam magamtól vagy elvártak tőlem. Szóval nekem mindenképpen egy kicsit döcögősebben indult, főleg mentálisan elviselni azt, hogy nem tudom, hogy mire leszek képes. Igazából délelőtt csak úgy mentünk oda, hogy be akarunk jutni a döntőbe, és aztán kicsit jobban kinőtte magát ez a dolog, mint amit mi elvártunk magunktól, és mások is tőlünk. Abszolút ez volt a világbajnokság legnagyobb meglepetése, hogy a magyar váltó a dobogóra tudott állni, mivel még soha nem jutottunk döntőbe sem, és szerintem a magyar közönség minden elvárását túlteljesítettük.
- Az látszódott rajtatok is, vagy legalábbis az jött át a képernyőn, hogy ti négyen is jól működtök együtt, és jól tudtátok felpörgetni egymást. Hogyan működött ez a négyes? Mi az, ami zajlott közöttetek? Hogyan tudtátok egymást motiválni?
- Azt hiszem, Kozma Dominik és Németh Nándi között nyolc év különbség van. Dominik '91-ben született, én '93-ban, Peti '96-ban, Nándi pedig '99-ben. Szóval minden egyes kisebb úszógenerációból volt valaki, aki képviselte ezt a váltót. Én nagyon szeretek különösen Dominikkal úszni, mi már elég sokszor úsztunk együtt, és mi mindig hergeljük egymást, beszólogatunk egymásnak, csak hogy minél agresszívabbak legyünk, és minél jobban nekiessünk ennek a szenzációs váltónak, hogy képviselhessük hazánkat. Peti Amerikában tanul, őt ismerem már régebb óta, de Nándi csak most robbant be a köztudatba, és szerintem az egyik legtehetségesebb gyorsúszó itthon Magyarországon Dominik mellett. Szóval nagyon jó volt. Nándi szerintem nem nagyon hitte el, hogy 18 évesen világbajnoki harmadik helyezett lett, és tényleg ő is, amikor ott álltunk a dobogón, akkor leesett az álla. Szerintem mind a hármunknak, mert ezt nem nagyon vártuk. Szóval nagyon jó volt a csapat. Nándin és Petin is látszott, hogy nagyon izgul, aztán így Domával próbáltuk egy kicsit feloldani a feszültséget, aztán hülyéskedtünk egész végig, míg be nem vonultunk. De amint bevonultunk utána ez inkább adrenalinná vált.
- Itt aztán volt két nap szünet a következő egyéni szám előtt. De hogyan telt ez a két nap, mennyire volt felfokozott ez az állapot? Mennyire tudtál felfrissülni erre az egyéni számra? 100 gyorson mi hiányzott a középdöntőhöz?
- Ott nagyon sok minden, ott mindent elrontottam, amit csak el lehetett. Ezután a vb-3. hely után egyáltalán nem tudtam aludni. Szóval ez a felfoghatatlanságnak a legfelső határa volt. Szóval csak úgy feküdtem az ágyban, és próbáltam elfogadni a tényt, hogy bronzérmes a váltó, és ehhez is hozzá tudtam adni. Nem is tudtam nagyon enni, egyszerűen nem voltam éhes. Kicsit olyan volt, mintha nekem már véget is ért volna a világbajnokság, mert egyszerűen ezt nem tudtam, hogy hogyan lehetne ezt megfejelni. Ezt az edzőm is látta rajtam. Szóval 100 gyorson még sok minden lehetett volna még, de egyszerűen nem tudtam magamat odaállítani, mert mentálisan ez a váltó egy olyan pozitív kisülés volt, érzelmileg, szellemileg, hogy egyszerűen annyira kizökkentett, hogy nem tudtam felvenni a világbajnokság és a verseny fonalát utána. Ez egy nagyon pozitív esemény vagy történés volt, ami letérített az útról, amit kigondoltam előtte, hogy hogyan fogom ezt a világbajnokságot végigcsinálni. Ez a 100 gyors kárára ment. Szerintem egy ennél jóval jobb időt tudtam volna úszni, még talán reggel be is tudtam volna kerülni a középdöntőbe. De igazából teljesen mindegy, ha belegondolunk, mert most lehettem volna tizedik, az meg ergo semmit nem jelent, mert csak nyolcadik helytől van pontszerzés, illetve jutalom. Szóval senkit nem érdekel az, hogy az ember tizedik, a 100 gyors pedig a legsűrűbb szám, és tényleg ott egyszerűen ha az ember nem a legjobb a világon, vagy nincs az első háromban a világon, akkor felesleges szinte elindulni, mert annyira sűrű a mezőny. Szóval annyira nem voltam csalódott ott. Felálltam a rajtkőre, ott lefújtak minket, aztán már ott már annyira ideges voltam. Mindent kiadtam magamból, de egyszerűen egy nagyon pozitív esemény által egyszerűen nem voltak olyanok a körülmények sem a fejemben, sem körülöttem, hogy megtudtam volna fejelni azt a váltóúszást.
- 50 háton pedig nagyon kevés, négy századmásodperc hiányzott, és erre is nagyon készültetek előzetesen, hogy ebben talán ott lesz az a finálé. Mi lehetett volna az a kis plusz, amivel az a bizonyos első nyolc hely megvan?
- Az 50 méteres szám ilyen. Szóval ott például nekem annyi volt, hogy én visszanéztem az úszásomat, párszor átnéztem. Mondták is nekem, hogy második helyen álltam a célba érkezésnél, csak egyszerűen, az ötvenen, hogyha nem jön ki minden tökéletesen, akkor nem is lesz olyan az idő. Szóval szerintem ebben is több volt. Igazából az volt a probléma, hogy amikor kijött a fal, amikor hátra kell nyúlni, és beérkezni a célba, akkor olyan szituációba voltam, hogy vagy csúszok, vagy belerakok még egy gyorsabb kartempót, hogy minél hamarabb célba érjek. Hoznom kellett egy döntést, és bármelyiket hozom, szerintem ugyanannyi lett volna az idő. Csak egyszerűen nagyon jó helyen álltam, nagyon jól úsztam, szerintem ez volt az egyik legjobb 50 hátam, csak egyszerűen nem jött ki a fal. Ezt nem nagyon lehet előre kiszámolni.
- Tehát azért keretbe foglaltad a saját világbajnokságodat. Ezzel az utolsó napi vegyes váltóval egy hetedik hely jött össze. Az így összességében ez egy jó keret volt?
- Persze. Úgy néz ki, hogy csak vasárnap kéne úsznom. Akkor mindig jól sikerül, és csak váltókat, mert akkor szerintem azért a másik három srácért, vagy lányokért egy kicsit többet tudok magamból kihozni. Magamért annyira nem tudok küzdeni ezek szerint, hanem másokért sokkal jobban. Szóval ez talán jó, mert nem vagyok annyira önző. Az egyéni számok szempontjából annyira nem, de ugyanolyan bronzot, ezüstöt és aranyat osztanak a váltókban is. A vegyes váltó az nagyon jó volt. Előző nap tudtam meg, hogy én fogom úszni a hátat Balog Gábor könyöksérülése miatt. Nagyon sajnáltam, mert keményen dolgozott, és tényleg szerintem nem ismerek sok embert, aki keményebben dolgozott volna. A szövetségi kapitány rám gondolt, hála Istennek ez rám jó hatással volt, és tényleg 54 másodperces egyéni csúcsot úsztam. Szóval ez egy abszolút hab volt a tortán, mert még utoljára megcsodálhattuk a magyar közönséget, és megköszönhettük nekik a biztatást. Szóval tényleg ott álltunk még egy pár perccel utána, és csak néztük, hogy szurkolnak nekünk, és hihetetlen.
- És mi következik most? Hogyan a folytatás? Hogyan zajlik majd ez a kis pihenőidőszak, a feltöltődés?
- Az elmúlt másfél évben nem volt megállás, folyamatosan mentem. Szóval nem volt semmi pihenő, amióta visszatértem a karsérülésemből. Szóval most egy kicsit hosszabb pihenő következik. Most nagyon sok mindent át kell gondolnom, hogy akarom-e ezt az úszást folytatni, milyen szinten akarom folytatni, mert nyilván most ez az ösztöndíjam kis buborékából ki fogok majd törni, mert véget ér az egyetem. Szóval az már nem lesz ott a háttérben, ami azért elég jó támogatást nyújtott, és az amerikai kiadásaimat tudtam azzal fedezni. Minden drágább kint az USA-ban, ha nem tudok egyszerűen egy olyan szponzort találni, hogy megérje igazából, úgy, hogy a jövőmre is tudjak fókuszálni. Szóval ha az van, hogy kifizetek mindent pont, és nem jutok egyről a kettőre, akkor sajnos egy ideig az úszást a polcra kell helyeznem, mert most már 24 éves vagyok, most már a jövőre is koncentrálni kell. Most még nem tudom, ez majd decemberig el fog dőlni, hogy akkor én most fogok úszni, nem fogok úszni, később fogok úszni… Mindenféleképpen szeretnék még a jövőben, mert nagyon élvezem, és főleg ez a világbajnokság, ez szenzációs volt. Ráadásul úgy néz ki, hogy van is helyem a világ legjobbjai között. Most egy kisebb nyaralás fog következni, aztán még van három hónapom az USA-ban, és akkor utána majd eldől.
- A vb mit adott neked? Mi az, amit merítettél ebből? Mit kaptál a szurkolóktól, a visszajelzésekből, amire tudsz majd építeni?
- Talán ebből a versenyből tanultam a legtöbbet magamról. És arról, hogy miként kell felkészülnöm egy versenyre. Nagyon látszott az, hogy az elmúlt egy hónapban sokkal kevesebbet úsztunk. Azért nem is bírtam szerintem azt, hogy több verseny volt. Szóval az elején kiúsztam magam, a szervezetem nem tudott regenerálódni. Tejsavakat mértünk, hogy mennyire fáradt a szervezetem. Ez azt mutatta meg, hogy igazából nem voltam edzett. Szóval gyors voltam, erős voltam, de nem voltam edzett, mert az edzőtábor után egyszerűen nem tudtam helyreállni, a szervezetem romokban volt, és nagyon kellett ez a pihenő. Szóval ott az edzőm nagyon jó döntést hozott szerintem is, nagyon jól megbeszéltük. Szerintem ennél még lehet jobb, főleg azokat a hibákat, amiket elkövettünk, ki lehet javítani a jövőben. Szóval nagyon sokat tanultam. Tényleg itt már csak azon fog múlni, hogy lehetővé teszi-e a helyzetem azt, hogy tudjak-e úszni, vagy sem.
