Az edzőnek nem volt egyszerű dolga, hiszen három különböző gárdából érkeztek a játékosok, őket kellett egy csapattá gyúrni.
– A játékosok különböző edzőkkel, külön helyszínen készültek korábban, viszonylag kevesen ismerték egymást. Tizenöt játékossal indultunk, végül tizenhárman fejeztük be az idényt, ketten még a kezdeti stádiumban jelezték, hogy nem akarják folytatni a kézilabdát. Nagyon jó, összetartó társaságot sikerült kovácsolni, pedig azért tartottam attól, hogy különböző szinten lévő játékosok találkoztak, teljesen más dolgokhoz szoktak eddig, korábban mindegyiküknek női edzője volt. Akár meg is szeppenhettek volna, de nem így történt, helytálltak az edzéseken és a mérkőzéseken is – fogalmazott Labos Tibor, a csapat mestere.
Bár mint vallja, mivel folyamatosan együtt dolgozik a játékosokkal, mindig egy kicsit többet vár tőlük, a visszajelzések alapján is sokat fejlődtek a lányok.
– Csak az volt az elvárásom, hogy szeressék és akarják ezt a sportot csinálni, mert anélkül később nagyobb nehéz lesz. Azt gondolom, hogy ebben nagyon jó úton járunk, nagyon alázatos társaság, amely szeret edzésre járni. Az elején még volt, aki nem is edzett-játszott bőrlabdával, a szezon végére már labdakezelésben, labdaügyességben nagyon sokat léptünk előre, ugyan akad fejlődni való bőven, de harcosságban sokat fejlődtek. A lányoknál nehezebb elérni, hogy bátran vállalják az ütközéseket védekezésben, elviselni, hogy a határokon belül, de egy kis fájdalmat okozzanak a másiknak és maguknak is, de nagyon szuperül beleálltak a lányok – részletezte a fejlődési útvonalat.
Ebben a korosztályban még nem számolják az eredményt, de az edző szerint a jobbak közé tartoztak a mezőnyben.
– Az U12-eseknél még nem követik szigorúan a mérkőzés állását, nem vezetnek statisztikát, de természetesen a szülők között minden vannak olyanok, akik ezt megteszik. Ez azonban nem hivatalos, nem is nagyon szeretek ezzel foglalkozni. A mezőny első harmadába tartoztunk, voltak olyanok, akik láthatóan jobbak voltak, de azért több csapatnál előrébb tartunk. Tizenegy forduló volt, minden alkalommal két mérkőzést játszottunk. Pünkösdkor pedig Orosházán vettünk részt egy tornán, ott talán nyolcadikok lettünk, de nem is ez volt a lényeg. Számomra ez egy nagyon jó visszajelzés volt, a Ferencváros első csapatával egy elképesztően jó mérkőzést játszottunk, de a fővárosiak fiatalabbik együttesével is hasonló volt a helyzet. Az orosházi tornán az egyik kapusunknak az utolsó előtti meccsen eltört a kisujja és másfél meccsen keresztül úgy védett. Azt mondta, hogy fáj, de nincs semmi komoly gond, később kiderült, hogy gipszelni kell, mert eltört. Ez is mutatja azt, hogy mennyire jó mentalitással rendelkező gyerekekkel dolgozhattam – tekintett vissza.
A csapat tagjai a következő szezonban az U14-es korosztályba lépnek, ahol ez a társaság a fiatalabbak közé tartozik majd. Labos Tibor bízik abban, hogy a következő idényre is megmarad az idei lelkesedés és pozitív hozzáállás, mert akkor sikerrel vehetik az akadályokat.
